Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1883

Tanulmányi körút, melyet a debreczeni kereskedelmi tanintézet 1884. évi április hó elején rendezett. A debreczeni kereskedelmi tanintézet igazgatósága és tanári kara áthatva azon meggyőződéstől, miszerint a tanintézeten nyújtott elméleti ismeretek csak akkor válhatnak vérré, ha azok gyakorlatilag igazoltatnak, nevezett czélból oly tanulmányi körutat tervezett, mely Debreczenből kiindulva Miskolcz, Diós-Győr, Rosnyó, Dobsina, Losoncz, Salgótarján és az enditett pontok körül elterülő bánya- és iparvidékek telepeinek megtekintését és tüzetesebb tanulmányozását lehetővé tegye. E kirándulás illetve tanulmányi kőrútban az igazgató vezetése alatt 5 tanár és 30 tanuló vett részt. IJtra ápril 2-án kelt a kiránduló társaság. S a kora tavaszi idő minden kedvezését élvezve, délután 2 óra tájban Miskolczra érkezett. Ez volt az első állomás. A vonatnál a miskolczi kereskedő testület öt tagú bizottsága Hollandéi- Ede bank igazgató és a kamara alelnöke, Dr. Kovács Gyula kamarai titkár, Dienes Péter a kereskedelmi ismétlő iskola igazgatója, Gálfly Ignác,z ipar-iskolai igazgató és Nagy Péter gőzmalmi hivatalnok urak fogadtak. Rövid ebéd után nevezett urak kíséretében a Maderspach és társai birtokát képező spodium gyárba mentünk, hogy a spodium készítés eljárási módjaival szemléleti uton is megismerkedjünk. E spodium-gyár igazgatója és éltető lelke Maderspach Livius ur volt vezetőnk agyár helyiségeiben, ki szives készséggel adott minden egyes hozzá intézett kérdésre felvilágosító választ. Hogy Maderspach ur mennyire szakképzett munkása nemcsak gyárának, hanem hazai tudományunknak, mutatja azon körülmény is, hogy kitűnő hírnévnek örvendő természettudományi társulatunk őt bízta meg egy modern pályamunka megírásával s ő a benne helyezett bizalomnak dicsőén meg is felelt. így jelent meg a természettudományi társulat kiadásában Maderspach Livius : „Magyarország v a s-é r c z f e k h e 1 y e i" czimű kitűnő munkája. Alig értünk a gyár helyiség közelébe, erősen érinté orrunkat azon sajátságos kellemetlen átható szag, melyet a csontok főzés, még inkább kiégetéskor árasztanak szét a környéken. A gyári eljárás a következőleg