Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1943

5 A művészetnek nincs olyan szakadékos útja, vagy tévedése, mint az élet másirányú szellemi megnyilatkozásainak. Az orvosi, fizikai vagy társadalom-tudománynak sok-sok állandónak hirdetett tétele dőlt már meg. A tudományos eredmények e nagy múlandósága mellett a művészetek örökéletű múltja áll. Népek és korok elmúlt évszázadainak életformáját, vallását, tudományos eredményeit bírálat tárgyává tehetjük, legyen az a fáraók Egyiptoma, a klasszikus görögök és a rómaiak szellemi útja, vagy a renaissance és a barokk világa ; csak egytől: a művészetüktől nem tagadhatjuk meg teljes elismerésünket. Pl. az inkák fennmaradt művészeti emlékeinek értékelésénél ma is bátran elmondhatjuk a „kifinomult ízlés", színeikre pedig „a pompás összhang" dicsérő jelzőjét. Űj szobrászaink igen jelentős tábora egyenesen példaképül választja a régi egyiptomi szobrok tömör formanyelvét. Hasonló átültetés nehezen volna elképzelhető a művészeten kívül álló területen. Elgondolkoztató, hogy miért hat a művészet termékenyítőleg még évezredek múlva is. Oka az, hogy a művészet a maga korszellemében mindig megtalálta sajátos szépségű kifejezésével az örökértékű tökéletességet. A tudomány és művészet egymás mellé állításával, illetve az utóbbi lényegének ismertetésével képet próbáltunk adni a kultúra e két fontos tényezőjének különbözőségéről, de egymást kölcsönösen kiegészítő szerepéről is. Ezek után rátérhetünk a rajz és a művészettel kapcsolatos nevelés problémáira. Kérdezhetjük, miért van szükség művészi nevelésre ? Mit tesz ebben az irányban a középiskola, illetve mit tanul a gimnáziumok ifjúsága a rajz- és művészeti órákon ? A jelenben ennek beállítása a következő. Az alsó négy osztály rajzórái kivitelező jellegűek, melyhez a III. és IV. osztályban néhány órában műalkotások ismertetése is járul. A VII. és VIII. osztályban .,a művészeti alkotások ismertetése" mint elméleti nevelő tárgy heti 1—1 órában szerepel. Céljuk közös : „az általános műveltséghez nélkülözhetetlen rajzi és művészeti nevelés megalapozása". Sajnos, mindkettő — az óraszámok elégtelensége miatt — csak jelképes formáját adhatja a kitűzött célnak. Reméljük, hogy a jövő a művészeti nevelés előnyét fogja szolgálni. A rajzóráknál kettős célkitűzéssel találkozhatunk. Ha egyszerűbb, vagyis praktikusabb oldaláról nézzük a rajzot, akkor inkább gyakorlati, vagy úgy is mondhatjuk : tudományos jelleget vélhetünk fölismerni benne. Ha azonban a nevelői célkitűzések magasabb szemszögéből folytatjuk vizsgálódásainkat, akkor az érzelmi nevelés uralkodó vonásait állapíthatjuk meg benne. Mindkét tényező döntő módon határozza meg a rajzórák értékét és nélkülözhetetlenségét. Nem állja meg helyét az a felfogás, hogy a „rajz" csupán gyakorlati értéket képvisel az iskolák életében, amely megállapításhoz mindenáron hozzá szeretnék igazítani annak tanítási anyagát vagy szerepkörét. De azok is téves úton járnak, akik a rajzot kézzel fogható értékétől megfosztva óhajtanák beállítani az iskola szolgálatába. Amilyen bűn elhanyagolni itt az esztétikai nevelés lehetőségeit, éppen olyan hiba megfelejtkezni mindazokról a gyakorlati követelményekről, amelyeket maga az élet követel meg tőle. Tény az, hogy a rajztanítással együtt a művészeti nevelés szervesen belekapcsolódik az iskola egyetemes nevelési céljának elérésébe. Ahogy