Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1943

10 seinket is gazdagítsa. A szép látásának magasabbrendű érzést kell kivál­tani belőlünk. így a szép nemcsak szépre, de jóra is nevel. Az ilyen érzelmi fejlődés útján érkezik el a tanuló a művészetek örök forrásához, megismerve azokat az ünnepi érzéseket, melyet a művészete­ken kívül csak a hit tud nyújtani az embernek. Nem véletlen tehát az, hogy az emberiség története folyamán, az ókortól kezdve napjainkig kö­vetkezetesen ismétlődve együtthalad a vallás a művészettel. Bátran mondhatjuk mindkettőről, hogy a széppel, nemessel, mint érzelmi ráhatá­sokkal a lelkek boldogítására törekszik. Ezért segítheti a vallás a művé­szetet, a művészetek a vallást. A művészeti nevelőre a művészi szép intuitív megláttatásához, hatá­sának elősegítéséhez, majd ennek a tanulók lelkébe való átültetésénél van szükség. Legszebb nevelői kötelesség a fogékony gyermeki képzelet­nek irányítása a nemes célok felé, mely tiszta szárnyat, fehér gondola­tot és alkotó kedvet ad. Elvezetheti egy meseszép egyéni világba, ahol boldogan fog időzni, mert az kizárólag az övé Eötvös József báró bölcs mondásában a képzelet nevelői értékét így határozza meg : „Ki a gyer­mek képzelő tehetségére hat, egész valójának irányt ad." így válik a rajzórák látszati gyakorlatiassága érzelmi irányú nevelő­értékké, melynek sikere fontosabb és maradandóbb, mint egy bizonyos fokú rajzolási készség elsajátítása, vagy bármely más értelmi vagy me­móriális megalapozottság. Eredményes nevelői munkáról nem beszélhe­tünk akkor, ha a művészi szép elsiklott a tanulók mellett a nélkül, hogy rájuk hatást gyakorolt volna. Ebben az esetben a rajznak tisztán gya­korlati jelleget kellene tulajdonítanunk. Hogyan határozzuk meg a nevelés eredményét, ha az igazoló tünetek ilyen megfoghatatlanul mutatkoznak meg ? Az bizonyos, hogy ezt nem lehet egyedül és kizárólag a rajzlapok látható síkján megtalálni. Pedig legtöbbször egyedül itt keresik a rajzórák munkájának gyümölcsét. És valljuk be, hogy végeredményben csak itt ellenőrizhető. Pedig az igazi nevelői munka eredménye az, ami a látott, vagy kivitelezett szép nyo­mán a tanuló érzésvilágában létrejött. Hiába végezték el tehát az osztá­lyokban az előírt anyagot kellőszámú rajzlapon pontos kivitelezésben, mégis hiányozhat belőle a lényeg : a művészi nevelés belső eredményé­nek megnyilatkozása. Ugyanis a külső siker a tanítás ügyes módszerével, esetleg fölfokozott szigorral is elérhető. De az ilyen eredmény csak külső tényeket igazol, ha nem a szeretet és az őszinte meggyőzés útján jött létre. Teljes értékű eredményről akkor beszélhetünk, ha a nevelés lelki hatásában is eredményes. Vagyis 1. ha a tanulóban sikerült a művészetek irápti szeretetet, érdeklő­dést állandósítani, 2. ha a tehetségesebbeknél az önálló művészi tevékenységet is biz­tosítottuk. A magyar nevelés nem lehet teljes magyar művészeti nevelés nél­kül. Ennek megvalósításától függ, hogy befejezett, vagy csonka marad-e. ifjúságunk kulturális képzettsége. A magyar művészi ízléssel átitatott lélek ösztönösen védekezik vagy legalább is immunizálódik a magyar ízlést aláásó külföldi hatások ellen. Ebben mutatkozik meg a művészi nevelés lélekformáló és nemzetnevelő ereje. A cél itt sem az, hogy tanulóinkat művészekké képezzük, hanem hogy az általános, illetve az egyetemes szép keretén belül megismertes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom