Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1942

38 énekeltünk. A vezető tanár a táj- és népkutató munkába való tájékozódás­hoz részletesen ismertette Györffy Isván : A néphagyomány és nemzeti művelődés című könyvét s az egyes kérdéseket megbeszélték közösen. Cél az volt, hogy a magyar néppel való kapcsolatokat kiépítsük és meg­becsüljük azt a nagy nemzeti értéket, amit néphagyománynak neve­zünk. A tájékozódás után a tanulók maguk is könyvismertetéssel fog­lalkoztak s az Országos Táj- és Népkutató Intézet által ajánlott könyve­ket mutatták be egymás előtt s hívták fel annak elolvasására és tanulmá­nyozására társaik figyelmét. Hogy az elméleti ismereteket kibővítsük közös látogatást tettünk a Déri Múzeumban, ahol különösen az alföldi magyar nép életére vonatkozó tárgyi emlékeket ismertük meg. Majd a Déri György-féle néprajzi részben képet kaptak a tanulók a magyar nép jellegzetes néprajzi vidékeiről és értékes hagyományairól. — Több tanuló tagja lett a Múzeumbarátok Körének s ott a havi összejöveteleken a legújabb, ebbe a tárgykörbe vágó tudományos művekkel is megismer­kedett, s maga is önálló munkakört próbált magának kialakítani. — A nyári nagyvakációban több tanuló a megismert elvek, alapján végez ku­tatást a környezetében. Az Országos Ifjúsági Táj- és Népkutató Intézet jövő évi pályázatán már ez a csoport is részt fog venni. Az önként vál­lalkozó tanulók különös szorgalommal, határtalan lelkesedéssel ési jó kedvvel kapcsolódtak bele ebbe a munkába, mely ismereteik bővíté­sén túl a magyar népi élet igaz értékeinek megismerésére vezette őket és komoly elhatározással kezdték meg a gyűjtőmunkát már is. Az első év eredménye nemcsak kielégítő, hanem a megszokottat jóval felülmúlja s ez által az önképzőkör munkaterülete sokkal szélesebb körűvé fog válni és életszerűbb lesz. A tanulók munkaterülete : Debrecen és kör­nyéke, Szatmár, Szabolcs, Bihar és Gömör megye, ahova az egyes diá­kokat rokoni, illetve származási szálak fűzik s most újra megismerik és jobban meglátják népünk igazi értékeit. 2. Cserkészcsapat. Intézetünk cserkészcsapatát a Magvar Cserkész­szövetség Orsz. Intéző Bizottsága 1937. december 18-án tartott ülésén 631. sz. alatt Tisza István cserkészcsapat néven igazolta. Az első évek küzdelmes kísérletekkel teltek el, az 1939—40. és az 1940—41. tanév azonban már nagy eredménnyel végződött: az if júság­ból kiválasztódott az a fiatal csoport, amely átitatva lelkesedéssel, a cserkészet szellemét teljesen magáévá tette s így a jelen tanévben is már kimagasló eredmény elérésére tette képessé a csapatot. A csapat vezetője dr. Jausz Béla igazgató, szervezőtestületi elnök felügyelete alatt dr. Simon László tanár, mb. parancsnok volt. Munká­jában dr. Kiss Árpád tanár, volt parancsnok, dr. Csinády Gerő tanár, volt karcagi parancsnok és Gyarmathy László tanár, volt parancsnok értékes támogatása segítette. A tanulóifjúság részéről példaadó buzga­lommal Neudold József VII. oszt. tanuló, segédtiszt, és Szanyi Gyula VII. oszt. tanuló, segédtiszt, a csapat rajvezetői, valamint az alább név­szerint felsorolt őrsvezetők vettek részt a szervezés, vezetés és cserkész­nevelés munkájában. A csapat ezévi történetének főbb eseményei a következők : A csapat 1942. július 3-tól 13-ig táborban volt a beregmegyei Zány­kán 50 taggal. Az első félév a próbákra való előkészületekkel telt el. A próbák anyaga volt a főtárgya a hetenként tartott őrsi és a kéthetenként tar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom