Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1942

14 A latin nyelv — és természetesen még nagyobb mértékben a görög nyelv — a vita során a túlterhelés tárgyalásánál is erősen szerepel. Ez a szó tehát: túlterhelés, sem alakjában, sem tartalmában nem új dolog, rengeteget emlegették már az első középiskolai törvényjavaslat tárgyalása alkalmával is. Szinte magától értedődő, hogy a panaszok tömege a latin-görög nyelvekre és — ez sem lesz meglepetés — a mathematikára esett. A latin és a mathematika, a gimnáziális és reáliskolai tanítás szimbolikus képviselői, amily ellentétes táborba sodródtak a két iskolatípus körül zajlott vita tüzében, éppoly testvéri megadással ültek egymás mellett a vádlottak padján, amikor a túlterhelésről folyt a szó. Trefortnak a túlterhelés kérdésében annyira pregnáns nézete volt, hogy ha szaggatott formában is, néhány mondatát szóról szóra idézem: „Sokszor hallva a panaszt a túlterheltetés ellen, ex asse kívántam tanulmányozni a dolgot, hogy segíthessek rajta. Sorban elővettem tehát a tantárgyakat. Lássuk, mit lehet kihagyni belőlük. Kérdem: lehet-e elhanyagolni a klasszikus nyelveket? Nem. Mert akkor kivetkőztetjük a gimnáziumot természetéből, hivatásából. A szülők, akik nem kívánják, hogy gyermekeik a klasszikus nyelvet tanulják, ne küldjék azokat a gimnáziumba, hanem küldjék a reál- vagy polgári iskolákba." (A gyorsírók feljegyezték ide: Helyeslés.) „A mathematikát nemcsak mint elősegítőjét a természettudományoknak, de mint a szellemi disciplina fejlesztőjét sem lehet kihagyni." (Ugyancsak: Helyeslés.) „Sikerre (t. i. a középiskolában) csak úgy számítunk, ha rendkívül gyenge tehetségek nem küldetnek gimnáziumba. De a középiskolai tanítás sikeréhez a társadalmi szellem is nagy mértékben hozzájárul. Ha a gyermek nem hallja otthon, hogy ez vagy ama tantárgy felesleges, ha nem karrikirozzák otthon folyamatosan a tantárgyakat és tanárokat, akkor a gyermek nem fogja elveszíteni kedvét a tanulástól." A vita során a szülők közvéleményére és a tanulók hajlamára is hivatkoztak a túlterhelés kérdésében, oly értelemben, hogy a szülők kívánják bizonyos tantárgyak törlését. Trefort ezekre így válaszolt: „A szülők igényeit én is tisztelem, de ha szülők ízlése szerint rendeznők be iskoláinkat és a szülőkre bíznók a tantervet: akkör kimaradna a mathematika is, s a latin nyelv is (derültség), és kapnának oly tantervet, minőt a gouvernantok szoktak a kisasszonyok számára összeállítani (élénk derültség), valamit a modern nyelvekből, valamit a természetrajzból, a geographiából és történelemből, a természettanból annyit, amennyit mathematika nélkül lehet elsajátítani, s kapnának még egy zongorát és (a szónok hátrafelé mutat) táncot is. (Zajos derültség.) Így a tanterv nem járna megterheltetéssel, de csakis silány elméket és silány kedélyeket lehetne vele nevelni. (Élénk helyeslés.) Mi a gyermekek hajlamát illeti, arra hivatkozni csakis sentimentalitas, mert az emberek jövője iránt de regula nem a hajlamok, hanem a viszonyok döntenek. (Élénk helyeslés.)" Ezekben foglaltam vázlatosan össze a latin nyelv körül lezajlott vitát, mégpedig úgy, abban a hulámzásban, ahogy az a törvényjavaslat tárgyalása közben kialakult.