Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1942

11 A középiskolai javaslat tárgyalása közben ellenzéki oldalon kifogásolták a reáliskolára vonatkozó részt, mert ezt a típust feleslegesnek mondották. Trefort miniszter védelmére kel a terjedni kezdő újfajta iskolának. „A modern élet — így érvel — két áramlatban megy; vannak pályák, ahol tökéletes gymnasialis oktatás szükséges, vannak ismét más pályák, hol ez felesleges. A modern nyelvekkel a műveltség igen magas fokát el lehet érni. Én tehát nemcsak fenntartandóknak tartom a reáliskolákat, de meg vagyok győződve, hogy a dolgok sohasem fognak akként fejlődni, hogy ne legyen kétféle iskolára szükség. Lesznek classicus irodalommal összekötött iskolák, és lesznek olyanok, melyek a mathematikán és a modern nyelveken alapulnak." A reáliskolák fenntartása mellett történeti érve is van, mert szerinte elhagyásával megtörne az újabbkori iskolafejlődés történeti vonala és visszaesnénk abba a korba, amikor csak a classicus nyelveknek tulajdonítottak képző erőt. ö jól tudja, hogy műveltség tekintetében a görögök és rómaiak „unokái" vagyunk, de mai műveltségünkben ezen az elemen kívül ott van a kereszténység is és az egyes népek nemzeti műveltsége is. Éppen ezért a társadalom bizonyos részének és egyes pályáknak nincs már feltétlen szüksége a klasszikus nyelveken alapuló iskolázottságra. Érdekes kifejezése van a miniszternek a reáliskola megszüntetésére irányuló törekvésről. Azt mondja: „a reáliskola eltörlése igazi államcsíny lenne". A reáliskola védelmére Trefort sokféle érvet vonultatott fel, de mindezek kitűzött célomból messze vezetnének. Ahogy eddig is a reáliskolai vitát csak a klasszikus képzéssel való vonatkozásban ismertetem. Ha megszüntetnők a reáliskolát — mondja egyik beszédében —, a szellemi proletáriusok számát növelnők, mert a megszüntetett iskolafajból a diákság újból a gimnáziumokba tódulna minden hajlam nélkül, s úgy-ahogy elvégezve azt, tudós, főleg jogi pályára adnák magukat ugyancsak hivatásérzet nélkül. A reáliskolaellenes hangulat terjesztésében — Trefort szerint — részük van a gimnáziumi tanároknak is, mert túlzott hivatástudatukban abban a meggyőződésben élnek, hogy „a latinitáson kívül nincs kultúra". De magával a latin nyelvvel is érvelnek a reáliskola ellen. És ezzel visszakanyarodunk kis eszmefuttatásunk első részéhez: a támadók szerint egészen jól meglehetünk a reáliskola nélkül, mert dobjuk ki a gimnáziumból a görögöt, a reáliskolába meg vigyük be a latint, és kész az egységes középiskola. Trefort, kinek nézetét az egységes középiskolára vonatkozólag már ismertettem, ezt az ellenzéki javaslatot következéseiben továbbfejti, s azt a véleményét nyilvánítja, hogy ha a latint bevisszük a reálba, akkor a franciát kellene onnan kidobni, mert in infinitum nem lehet a nyelvek tanulását szaporítani a középiskolákban. Ma is sokszor felbukkanó felfogás. A középiskolai törvényjavaslat vitája hosszú, heves, és sokoldalú. A vita során a latin nyelv ismételten kerül ütközőpontba. Nemcsak a reáliskolát támadják a megszokott gimnáziális iskolatípus hagyományában, hanem magát a latin nyelvet is érik támadások.