Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1940

12 magát, hogy magasba szegje a fejét és kikövetelje a sorstól a maga igazát. A magyar iskolák diákja ezekben az években igazán nem „holdvilág-kanalazó széplélek", hanem helyi és országos versenyeken edződő nagy feladatokra készülő komoly Ígéret. Debrecen dicsőségét hirdeti az, hogy az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen az első vidéki győzelmet az ő diákjai aratták. Az értesítők minduntalan emlegetik, hogy „az életben reális szemmel kell nézni és értékelni". Ennek a törekvésnek sok jelét látjuk, amikor iskolai műhelyekről olvasunk, de ma is túlzottnak találjuk azt, hogy az egyik intézet tanulói borbélyműhelyt rendeztek be. Ebben az időben szervezi meg az egyik gimnázium a maga „kereskedelmi tagozatát" s ekkor kezd a magyar középiskola mohón idegen nyelveket tanulni, hogy megszűkült határairól messze juthassanak fiai. — „Olyan tanítványokat igyekszünk átadni a magyar társadalomnak, akiknek a mai kor gyakorlati problémái iránt érzékük van, de viszont a természetfeletti világrend uralmáért is síkra tudnak szállni" — fogalmazza meg az egyik iskola a maga nevelési feladatát. Az akkori iskolai élet ideges hullámzása, át- és átrendeződése, az egymást érő és nem egyszer egymásnak ellentmondó próbálkozások mutatják, hogy nem volt könnyű a magyar oktatás menetét állandósítani. Ennek a hivatalos újítás sorozatnak a nyomait az értesítőkben mindenütt megtaláljuk, mi mégis a nevelő munka „nem hivatalos" műhelyeit (cserkészet, ifjúsági körök) figyeljük. Azért merjük vizsgálódásunkat erre korlátozni, mert úgy látjuk, hogy az iskola pezsgő élete ezekben a szervezetekben mutatja leginkább az új vonásokat, s ezek a kisebb közösségek szabadabban igyekeznek kielégíteni a tanulók friss művelődési igényeit. Az új élettel fejlődik a Trianon után „másodszor született" cserkészet. Debrecen iskolái is belekapcsolódnak a mozgalomba, melybe nemzeti törekvéseink szolgálata és az egyéni jellemnevelés kötelessége szerencsésen kiegészítette egymást. A cserkészetnek akkor sok anyagi bajjal kellett megküzdenie, sokszor kényszerült kérő szóra, előítéletekkel volt kénytelen szembeszállni, miközben a maga belső szervezetének kiépítésére sürgették megsokasodott feladatai és az élet folyton jelentkező kötelezései. Biztos, hogy az a mozgalom a szeretet közvetlenségével, a gyermeki lélekhez alakított módszerével, a közösségi élet formáinak átvételével „férfiakat nevelt a gyermekiskolán keresztül."

4 A cserkész komoly vidámsága, jótékony vendég, majd állandó lakó lett a magyar diák életében. Az Isten „kis komolyának", a trianoni magyar diáknak nagy szüksége volt erre a szellemre, amikor „kenyere könnytől ázott", „amikor nem is élt s már mindent temetett". A próbák apró sikerei és a táborozások nagy gondjai állandóan új akadályok elé állították, az iskolaitól eltérő ügyeskedésre szoktatták és fizikai munkára kényszerítették. Joggal és jótékonyan növelte az önérzetét a magyar cserkészek nemzetközi sikereinek világhíre, hisz annyi letörés és belső gond után akkor lehetett és kellett először éreznünk, hogy egy népnél sem vagyunk alábbvalók. Az iskolákon belül folyó munkát ügyesen fogta egybe a kerületi szervezet, amelyen át országossá szélesült a mozgalom. Nevelő szempontból nem a vállalkozások merészségére kell utalnunk, hanem 4 Teleki Pál i. m. 64. 1.