Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1938

10 szettől távol felnőtt kortársai. A nemzet szempontjából ezenfelül azért is értékesebb, mert ezerszer több érzelmi és értelmi kapocs fűzi a földhöz, hol élnünk-halnunk kell, és mindenhez, ami e földhöz tartozik. Hogy ez mit jelent, arra még mindig nem eléggé eszméltünk rá. Nem vettük észre, hogy a szülőföldhöz való ragaszkodásnak érzelmi tekintetben épen olyan erős támassza lehet egy vén fa az erdőn, egy gimnázistakori bogárgyűjtemény, mint Petőfi versei, vagy a magyar történelem nagyjainak példája. E ragaszkodás értelmi megalapozásához és tudatossá tételéhez pedig elengedhetetlenül szükséges a hazai rög ismerete. Ahhoz, hogy személyszerinti felelősséget érezzünk a hazai földet érhető mindennemű változással szemben, nem elegendő az a kép, amely az irodalom, a történelem és a földrajz, a három „nemzeti" tantárgy szemüvegén át alakul ki bennünk a hazáról. Ha politikájukat tényekre építő, önállóan gondolkozó állampolgárokat óhajtunk nevelni, úgy első feladatunk legyen az „ismerd meg magadat"-elvet kitágítani: ismerd meg, mije van hazádnak ! Bizonyos, hogy a szülőknek és az iskoláknak a természet ismertetését célzó igyekezete nem nélkülözi a tragikus vonásokat: a teljes szaktudással és megfelelő fölszereléssel rendelkező iskola tantervi, s mellette gyakran túlnépességi és egyéb okok miatt is kénytelen lemondani a részletezőbb, elmélyedőbb természetismertetésről; míg a feladatot szívesen vállaló szülőt a szaktudás hiánya állítja igen nagy nehézségek elé. A tragikus helyzeten mégis leginkább a szülők jószándéka segíthet valamelyest, ha munkájukat az iskola ellenőrzi és ahol kell, irányítja. így elkerülhető az a veszedelem, amely a magatanult nevelők esetében fenyeget: a félműveltség, felszínesség terjesztése igazi tudás helyett. 2. Életének harmadik évében a gyermek megtanul beszélni s négy éves korára többé-kevésbbé nevén tud^a nevezni környezetének élő és élettelen tartozékait. A közelebbi ismerkedés, a dolgok céljának és rendeltetésének kifürkészése azonban csak ekkor indul meg. A szülőt faggató kérdések özönében most már a „mi ez ?" helyett a vezérszólamot a „miért ?" veszi át, s evvel a szülő feladata lényegesen nehezebbé vált. Eddig csak győzte a válaszolást, hiszen közismert fogalmakat kellett megneveznie a lakás, az udvar, a kert és az utca életéből; gondot legfeljebb az okozhatott, hogy miként biztosítson állandó kapcsolatot gyermeke és a természet között ott, ahol ez nem épen könnyű feladata : a városok bérkaszárnyáiban. Ennek a kapcsolatnak egyelőre ugyan inkább egészségügyi jelentősége van ; de a harmadik életéven túl a nevelőhatás is egyre jelentékenyebbé válik. A jövendő lélekalakulás szempontjából rendkívül fontos, hogy a gyermekévek falusi, vagy városi környezetben telnek-é el ? Falusi gyermekben nem kell a természet iránti érdeklődést mesterségesen ébresztgetni; állandó társaságához tartoznak a növények és állatok, szeme előtt folyik a természet életének százféle megnyilvánulása : nem csoda, ha érdeklődése elsősorban ezekre irányul nem a mesterséges élőlényekre, a gépekre, mint a városi gyermeké. Ezek között is szerencsésebb a kertes lakásban felnövő, mint az, akinek a természetből egy keskeny égbolt-sáv s néhány a gyalogjáró szélébe ültetett beteg fa jutott osztályrészül. A lakóhely szerint változik a szülő feladata.