Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1943

ip. k. II. o.) bemutatkozó látogatás után hetenkint vagy legalább minden második vasárnap felkeresték otthonában a kistetvért, beszélgettek, főleg tanultak vele a szülők nagy örömére, közös mese- és játékdélutánt, Mikulás és karácsonyi ünnepséget rendeztek, március elején megindították a Szív­gárdát, a további lelkes munkát az év korai befejezése szakította félbe. A mozgalom leánykáinkra igen jótékonyan hatott. Lelkesedésük ez egy­szer nem volt szalmaláng. Beigazolódott rajtuk, amit apostoli lelkek mondogatnak, hogy akkor kapja az ember a másokért való fáradozás olthatatlan vágyát, mikor áldozatos szeretettel közeledik az emberekhez, főleg a gyermekekhez. Szociális látókörük bővü' megtanultak önzetle­nül a lelkekérf dolgozni és áldozatot hozni, hc ,„ közelebb vigyék őket Krisztushoz és a hazának jó polgárokat segítsenek nevelni. Nemcsak a felsős növendékek dolgoztak (karácsonyi könyvvásár, kötés, tésztasütés) a szegények érdekében, az alsó osztályok tanulói is sok élelmet, ruhát hoztak és szegény gyermekek közt osztották szét, hogy ők is korán megtanulják, milyen jó másokon segíteni. A lelkesedés és adako­zás azonban nem ismert határt, ha küzdő katonáinkról, vagy sebesültjeink­ről volt szó. Félretettek karácsonyi cukorkákból, hogy az intézetbe vissza­térve elvihessék sebesültjeinknek. Később minden újonnan érkezett cso­portot meglátogattak és szeretetcsomaggal (kb. 1700), cigarettával, olvasnivalóval látták el. Hány vitéz katona szemében csillogott a meg­hatottság könnye, amikor az első hóvirágot és ibolyát kapták, vagy mikor a több hónapi távollét után magyar gyermeket láttak ágyuk mellett és kis családjukról, kemény élményeikről beszámolhattak. Az intézet több tago­zatával a gimn. is kivette részét a jólsikerült műsoros előadásból, melyet a sebesülteknek rendeztek. Az V. osztály tanulói két izben a harctérre is küldtek csomagot, újságot. Egyesületi élet. Mária kongregáció, a négy feíső osztály vallásos egyesülete, a hó 2. és 4. szombatján tartotta gyűléseit. Évi célkitűzésünk az volt, hogy öntudatossá tegyük lelki életünket és a nagy magyar asszonyok tanulmá­nyozásával kialakítsuk magunkban a modern magyar női ideált. Ezt a célt szolgálták a ft. prézes úr gyakorlati értékes elmélkedései, a tagok fel­olvasásai és az élénk viták. A vitákon kitűntek a VI. oszt-os tagok jó meg­figyelést eláruló hozzászólásaikkal. A hitbuzgalmi szakosztály a szent­áldozási stafétát szorgalmazta, a szociális szakosztály a kistestvér-mozga­lomban dolgozott szép eredménnyel. Mária Kongregáció c. folyóirat 28, Magyar Kultúra 12, Sziklán állunk 8, Kat. akció 8, Kat misszió 34 pél­dányban járt. A missziós szakosztály vezetője a IV. és III. osztályból válo­gatott csapattal mintaszerűen dolgozott a Mif.-ben. A jún. 2-i légitáma­dásban kongregációnk egy lelkes tagját, Molnár Erzsikét veszítette el. A Szűzanya nevével ajkán távozott az élők sorából. A jóságos Anya bizony­nyal kedvesen fogadta buzgó gyermekét. R. I. P. A Szívgárda ezidén nem együtt, hanem osztályonkint gyűlésezett. A nehéz időben kettős célt tűztünk ki, azt, hogy ráneveljük a gyermekeket áldozatos munkavállalásra, és hogy otthon készséges segítésükkel, kedves­ségükkel jó szüleik gondját enyhítsék. A tagfelvétel a hirtelen befejezés miatt elmaradt. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom