Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1939

és az este 9 óra viszi őket haza. Erre semmi szükség. Kéthárom óra úszás-pihenés alatt annyi napsugár járja át a testét, annyi friss levegőt szív be a tüdeje, hogy az egy napra elég. A túlzott strandolás inkább bágyaszt, mint üdit. És ne engedjük gyermekünket egyedül. A túlzott szabadsággal még az egyetemi hallgató lányok sem tudnak mindig helyesen élni. Legyünk gyermekünk mellett. A tél is meghozza a maga sportlehetőségeit. Jól végzett tanulás után, — ezt hangsúlyozom, mert téli sportolás után csak aludni lehel, dolgozni nem, — egy óra a jégen, egy óra a havon szánkóval vagy sível — s a gyermek nem kíván jobb szórakozást. A torna pedig minden időben alkalmas a gyermeki testnek és léleknek íelüdítésére. Szándékosan hagytam ulolsónak a világ legkétélűbb fegyverét: a könyvet. Amilyen áldásosán ki lehet használni a serdülő gyermek olvasási kedvét, annyi kárt jelenthet az, ha válogatás nélkül olvas. A könyv ereje órási, de nemcsak nemesítő, jó irányban, hanem pusztításban is. Nem lehetünk közömbösek az ilyen nagyhatású, jó és rossz irányban egyaránt nevelő eszközzel szemben, különleges gonddal és lelkiismeretességgel kell kiválogatnunk, hogy milyen könyveket adunk alakulófélben lévő, minden tekintetben kiforratlan lányok kezébe. Sokféle szempontot kell összeegyeztetnünk: életkor, lelki beállíloltság, szellemi fejlettség, igények, képességek, érdeklődés, mind döntően befolyásolja a kiválogatást. Gondolnunk kell arra, hogy ne egyoldalú, hanem harmonikus olvasottságra tegyenek szert: a szórakoztató olvasmányok mellett legyenek olyanok is, amelyek esztétikai ízlésüket, erkölcsi érzéküket helyes életfelfogásukat fejlesszék. A szórakoztató, fantáziát ébresztő olvasmányok közé beiktatott komoly könyvekkel szoktassuk rá őket, hogy az irodalom nem csupán futó időtöltés, hanem annak, aki elmélyedve mélyre hatol benne, minden mást sokszorosan felülmúló gyönyörűség. Különösen vigyáznunk kell a szórakoztató olvasmányok csoportjára. Ezek látszólag ártalmatlan történetek, százszorszép könyvek és egyéb gyűjtőcímek alatt. Eltekintve attól, hogy az életnek hamis, cukrozott és limonádészerü képét adják, és tetszetős, agvonidealizált alakokat mozgatnak mindig egy cél'felé, s így oktalan és ostoba érzelgősségre és hamis, nem életrevaló felfogásra nevelik a lányokat, meg kell jegyeznünk, hogy minden tehetségtelenség, harmadrangúság és tucat-jelleg erkölcstelenség és destrukció a művészetben, ha minden második sorában a Szentírást idézi is. Ellenben az igazi nagy művészet mindig felemel annak a hatalmas katharzisnak a révén, amely a művészet legfőbb sajátsága. A kilógó tanulságot, a túlságos prédikáló stílust az ifjúság nehezen tudja elviselni, és szívesebben veszi az igazságot, ha nem azt látja, hogy mindenáron rá akarják kényszeríteni. Éppen ezért sohase utasítsuk el azzal, hogy »nem szabad ezt vagy azt elolvasnia, hanem értessük meg vele azt . /