Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1939

kell. Csak a tálalás, a komolytalan flört-szerelem, a léha milieu, amelyben a mai színház adagolja, ez veszedelmes az ifjú lé­lekre. A mai színház elvesztette hivatását. Az ókorban a színi játék a vallásos rítushoz tartozott, abból nőtt ki, tehát eredete szent. J)e még a keresztény középkorban is a vallásos szertar­tás szerves része volt. Gondoljunk a misztériumokra. A nmlt század színháza a magyar nyelv temploma. Mi lenne ma a hiva­tása a színháznak? Nevelőiskola a felnőttek számára. De ha komoly darabot játszanak, a színház üres. Mert nem nevelték rá az ifjúságot a komoly és mély értelmű darab élvezésére. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy nincs tiszta operett fiatal lá­nyok számára. A gyerek amúgy is rózsás álomnak tekinti a szerelmei és nem kötelességek forrásának. A mai operett ezl azzal árkolja alá, hogy játékot formál belőle. A múltkor megnézték a gyermekek az Öreg Tekintetes Urat. A fiatalasszony elválik kártyás, jellemtelen urálól s régi udvarlójához megy feleségül. A kis negyedikesek problémával lele jöttek haza: hiszen hittanórán azt hallották, holy ilyet nem enged meg az jegyház. A nagyobbak már nem is jöttek kér­désekkel, ők már valahogy megalkudtak: igaz, hogy ezt tanítja az Egyház, de úgvlátszik máskép is lehet. Valahogy magunk alatt vágjuk a fát, ha ilyen goromba formában engedjük ér­vényre juttatni az életet. És mindez egy úgynevezett irodalmi értékű darabbal kapcsolatosan. Hát akkor mit szóljunk sok más, irodalmi szempontból is értéktelen darabhoz? Vagy nézzük a zsúrokat. Igen nagy öröm a gyermeknek, ha osztálytársnőit, barátnőit egy délutánra meghívhatja. Az iskolai közösségben ugyan ez sem túlságosan egészséges, mert rendszerint aláhúzza, hangsúlyozza a társadalmi osztálykü­lönbségek — egy két fájdalmas rezdülést kelt a többiekben, a meg-nem-hívottakban, de lényegében mégsem veszedelmes. A veszedelem ott kezdődik, amikor ezek úgynevezett fiús zsú­rokká válnak és belenyúlnak az éjtszakába. A zsúr előtt egy héttel már nagy az izgalom, ruha-cipő-frizura probléma. Ter­mészetesen, ilyenkor ki törődik a trigonométriával vagy éppen a mohácsi vésszel. A zsúr eljön A mulatság igen jól sikerült, az a valaki is ott volt, akit várt — és hajnalig szólt a zene. Még ha szombaton volt is történetesen a zsúr, ki képes va­sárnap, — egy ilyen nagyszerű mulatság után hétfőre készülni? Készületlenül s még mindig álmosan megy hétfőn az iskola­ba a gyermek. A tanulmányi eredményen ez minden esetben nyomot hagy. Mi ezeknek a zsúroknak a célja? A szórakozás? De hát egy fiatal szervezet számára, amelynek fejlődéséhez tiszta le­vegő, sok pihenés, jó táplálék szükséges, nem tudunk jobb szórakozást találni, mint a füstös levegőt, az éjtszakázást és a szeszt? Olyan zsúrról hallottam már, ahol nemcsak a »17-18 éves fiatalemberek«, de a lányok sem józan állapotban men­. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom