Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1936

Szent Pál és a nevelő. „Istennek vagyunk munkatársai" (Kor. I. 3, 9.) A modern pedagógiai áramlatok zűrzavaros káoszából mindig erősebben és tisztábban csendül meg az a hang, mely nem elégszik meg a természetes élettel, a földi haszon és gyönyör öncéluságával, még a tiszta humanitasszal sem, hanem a pedagógia perennis célkitűzésével a supernaturális valóságba kapcsolja bele a mai kor nevelőjét. A ma nevelője kétségkivül sokat köszön ezeknek az áramlatoknak is. A gyermek-lélek mélyreható analízisét, a nevelés módszereit nagy lépéssel vitték előre, de nélkülözik azt a páratlan lendítő erőt, amelyet a vallás és annak világokat-győző eszméi adnak a nevelőnek. Küzdelmeket diadalmasan csak eszmékkel és eszményekkel lehet vívni. Már pedig a ma emberének küzdenie kell! Nemcsak a test és vér ellen, nemcsak a megélhetés ezerarcú gondja ellen, hanem a „sötétség világkormányzói ellen" is. A jövő méhe nagy küzdelmektől terhes. És nem tudjuk mi lesz annak a küzdelemnek vége, mely előrevetíti sötét árnyékát. Csak egyről tudjuk, hogy nem fog kihullni az idő rostáján, az Egyház, mert „a pokol kapui, nem vesznek erőt rajta." A ma katolikus nevelőjének tehát erre a kősziklára kell felépítenie egész nevelői tevékenységét. Rá kell nyitnia azokra az igazságokra, amelyek a győzelmes életet mutatják, azokra a kegyelmi erőkre, amelyek az erkölcsileg ellaposodott emberből az élet művészeit alakíthatják ki. Az erőnek és a krisztusi lendületnek ilyen forrására nyithatunk rá Szent Pál egyéniségében, akinek ebben az évben ünnepeljük 1900 éves megtérését. Az az esemény, mely 1900 évvel ezelőtt Damaszkusz kapuja előtt lejátszódott, az emberiség egyik legnagyobb jelentőségű eseménye s kihatásaiban az emberiség nagy részének gondolat, érzés- és jellemvilágát befolyásolja az idők végeztéig. Szent Pál megtérésének jubileumán megkérdezhetjük magunktól: jut-e nekünk is abból a fényből, amely Sault a damaszkuszi kapu előtt körül ragyogta? Más szóval: mit jelenthet és mit jelent a ma nevelője számára Szent Pál egyénisége és tanítása? I. Szent Pál egyéniségében tökéletes eszményét bírjuk a nevelőnek. Ezt az eszményt maga az Isten állította elénk, mikor ezt a századok messzeségébe világító Fároszt kigyújtotta. Szent Pált nem szoktuk pedagógusnak nevezni. Több volt, mint amennyit a szűkebb értelemben vett pedagógus szó jelent. Nagyobb nevet adott neki a hagyomány, amikor a nemzetek nagy apostolának nevezte. De ebben az apostol szóban, ahogyan ő hivatását felfogta és működésével valóra váltotta, az előbbit is kiteljesítette legeszményibb jelentésében. Bátran nevezhetjük a nemzetek nagy nevelőjének is, 3