Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1936

amennyiben az intézet fölépíti a keretekhez szükséges modern, nagy tornacsarnokát. Adja Isten, hogy úgy legyen ! Külön délután szer-talaj-játékos és gyógytorna tanfolyamokat rendeztem (6 hetes), melyen a tanulók igen nagy lendülettel, szorgalommal és jókedvvel dolgoztak. 4 tanfolyamom volt, a résztvevők száma 50. Evvégi ünnepélyünket május 23 án d. u. 1/i5 órai kezdettel tartottuk meg igen nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében. Műsora a következő volt: 1. Fölvonulás. Himnusz. 2. A II-IV. o. növendékeinek zenés szabadgyakorlatai. 3. Az I. o. „ akadálystafétái. 4. A II. o. tánca : Tapsostánc. 5. A IV. o. ritmikus tánca. 6. A VII. o. futó-labdaiskolája. 7. Az V-VI. o. ugrókötél- gyakorlata. 8. Az V-VI. o. lendületes, gimnasztikája egy buzogánnyal. lendületes, gimnasztikája egy buzo9. A gimnázium III-VII. oszt. növendékeinek gúlája : Fölszabadulás Ének : Hiszekegy. A zenét Rácz János és cigányzenekara kíséretével Kovács Júlia úrhölgy nagy igyekezettel és hozzáértéssel szolgáltatta. Kirándulások. Alig csitultak el a tanévmegnyitás izgalmai, máris megindultak a tervezgetések : hova menjünk kirándulni? El is határoztuk, hogy — úgy, mint az elmúlt évben — résztveszünk a budapesti kat. nagygyűlésen és ha már a fővárosban vagyunk — egy napos kirándulás keretében felkeressük Szent István városát, Esztergomot is. A kirándulást a legapróbb részletekig is előkészítettük már, de a korán beköszöntő hűvös, esős idő miatt csak tavasszal, május 16.-án indulhattunk el. E minden tekintetben jól sikerült és értékes tanulmányútról az egyik résztvevő növendék, Kaloczkay Margit a következőkben számol be : „Pihegve, lustán elnyújtózva áll a vonat a sineken.A májusi nap csillogó sugárral szórja tele a pályaudvart. Pünkösdi tűz úszik a levegőben, s pirosra festi az arcokat. 38 fiatal lélekben fellobog a kirándulás öröme; ős, magyar szeretet és ragaszkodás fővárosunk iránt, Esztergom, a magyar múlt és Visegrád, a magyar romantika iránt. Már készítjük zsebkendőinket. A mamák utolsó intelmüket kiáltják be a vonat ablakán. A mozdony pöfékel néhányat, majd hírtelen — mintha neki is jókedve támadt volna — neki fut a pályának. A 4 óra vonaton csak 4 várakozásban megnyúlt percnek tűnt fel, s már fogadott is Budapest. Templomtornyok, gyárkémények messziről integetnek. Szellem és anyag a távolság ködében egybeolvadva küldi üdvözletét az utazó elé. Pest utcáin nagy tömegekben hullámzik a nép. A mi kis csapatunk szinte elvész az emberáradatban. Az állatkert, Városliget ezer benyomást szór ránk s magyar lelkünk büszkén szemléli a gyönyörű és művészi kivitelű Feszty körképet. Az angolparkban együtt kacagunk a nevelni, fejleszteni, mulatni-akaró Pesttel. Érdekes, az idő itt sem áll, pedig mi egészen megfelejtkeztünk róla, s csak a sötétség eszméltetett rá, hogy késő van már. Hazamentünk tehát a Collégium Marianumba, hogy új erőt gyűjtsünk a kövatkező napok programjához. 13