Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1933

koztak be, a felső osztályok önként jelentkezői pedig a Máriakongregációban gyakorolták a hitből élő kat. életet. 5. A szülőkkel való érintkezés. Nagy súlyt helyeztünk mindenkor arra, hogy nevelői eljárásunk a családdal összhangban történjék. Ezt a szülőkkel való gyakori érintkezés útján akartuk elérni. E célból pontosan megtartottuk a fogadó órákat. A hét kijelölt napján d. u. a társalgóban hívásra minden tanár készen állott az érdeklődők részére. Ez az eljárásunk igen hasznosnak bizonyult. így a szülőknek módjukban állott egy időben minden tanárral érdeklődni. Az ellenőrzés céljából vezettük be az ellenőrző naplót is, amelybe bevezettük a szülők részére a gyermeket érintő üzeneteket és ebben kértük az igazolásokat is. A szülői értekezleteket két formában is tartottuk. Tartottunk közös értekezleteket az összes tanulók szüleivel és tartottunk osztályértekezleteket is, hogy közvetlenebbül és kisebb kör előtt vitathassunk meg közérdekű kérdéseket. Szülői értekezleteken a következő kérdések kerültek megvitatásra : a nevelés főbb okai ; a leánygyermek okos nevelése ; a leányoknak egyszerűségre és vallásosságra való nevelése ; a túlterhelés ; a leányközépiskolák szervezete ; iskola és szülői ház ; a helyes tanulás ; az iskolai bizonyítvány ; az engedelmesség ; a kézimunkatanítás ; az igazmondás ; bizalom a szülő és gyermeke közt ; feleselés ; a serdülő kor hibái ; a hiúság és hazugság ; miért tanulunk latint ; a strand ; a barátnők megválasztása ; szeresse a gyermek az otthont ; a felületesség ; bizalom az iskola iránt ; növendékeink lelki képe. A VIII. év végéhez érve hálával telt imánk száll a jó Istenhez, aki törekvéseinket sikerhez vezette. Hálával gondolunk azokra, akik az alapvetés munkálatainál készségesen támogatták kezdeményezéseinket, a debreceni kat. közönségre, amely rokonszenvével kísérte iskolánkat a fejlődés útján. Bátorít a további munkára a megbecsülés és az a tudat, hogy iskolánk felvirágzása másoknak is örömet szerez. Előttünk a jövő. Hogy az mit rejt méhében, nem tudjuk. Talán sok munkát, sok törődést és áldozatot. Mindent készségesen vállalunk Isten dicsőségéért és a gondjainkra bízandó leánykák lelki előmeneteléért. Sok szükségletünknek híjával vagyunk még. Szűken vagvunk. Felszerelésünk hiányos még. De bízunk a jobb jövőben. Fejlődni akarunk és fogunk. Talán sok évig kell még várnunk, míg e válságos idők elmúlnak, de iskolánk nem 8 évre alakult és szilárdan bízunk abban, hogy túléli mostani nyomorúságunkat. Bízunk Istenben és az intézet nagy alapítóinak imádságában.