Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1933

Kik nem zúgjátok, hogy bilincs a fészek, Megunt a tűzhely és béklyó a gyermek S nem zúgolódtok, hogyha csöpp kenyérért Sok száj eseng föl — ti hősök az inség S bün tébolyában : erős asszonyok, Apácakézböl kaptátok a mécset. Melynek kanóca el nem ég soha, Jertek hát, énekeljük A rend dicséretét. És jertek férfiak, Akik talán nem is gondoltatok A szüzekre, kik áldozati tűzben, Szentelt magányban termelt mély erőkkel Neveltek hitvest, őriznek leánykát A fészketeknek : ó siessetek És zengjétek velünk A rend dicséretét. Jöjjetek immár minden magyarok, Kikért imájuk szárnyal szőntelen, Átfogva minden bús határait E drága földnek és az egekig Engesztelöen száll minden bűnökért, Jöjjetek, énekeljük Száz húron egu zenével A hála mély dalát : Áldottak vagytok szüzek, szép virágok. Az Ür kedvére gyulladt tiszta lángok. Elrejtezetten fényes csillagok És ismeretlen-ismerős nagyok. Hajlékotokban békesség lakik, Csengő dal, édes jókedv hallatik. A gyermekszívnek vagytok otthona. Érette meg nem őszültök soha. Arcotok nem bús és nem halavány : Sziromlevélke égi rózsafán. Kezetek áldás, harmat, égi jó És ajkatokról bölcseség a szó. A csöpnyi szívet megragadja méze É.s ráforrasztja Krisztus nagy szívére. - 17 —