Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1932

lósy Ferenc tanácsnok, később polgármester. A házért 12.000 rh. forintot fizetett. Ez a ház egyike annak a három belvárosi háznak, amelyek először jutottak Debrecenben zsidó vallású tulajdonos kezébe, mindjárt azután, hogy itt is szerezhettek ingatlanbirtokot. Az 1840. XXIX. t. c. életbeléptetése előtt több szabad kir. városban, így Debrecenben is nem lakhattak. Nálunk éjszakára szállást sem kaphattak. Az idézett törvény alapján kellő megrostálás után letelepedhettek ugyan, személyhez kötött lakhatási szabadságot nyerhettek, de több jog ennél még nem járt nekik; a debreceni polgárt megillető haszonvételekben sem részesültek; legfeljebb két fejős tehenet hajthattak ki élelmök könnyítése végett a csordára. Az első tíz évben csak néhány család telepedett le. Foglalkozásuk az adókönyvek szerint többnyire „üzérkedés". Köztük volt, még pedig legelején, Áron Ábrahám, először a boldogfalvai nemesi telkeken lévő csapszékek, majd a város italmérési regáléjának bérlője; meg Steinfeld Mihály gyapjú- és gabonakereskedő. Áron Ábrahám özvegye Manó (Emánuel) fiával a szabadságharc éveiben M i k 1 ó s y Ferenc Szent Anna-utcai házában, S t e i nfeld Mihály pedig Draveczky László Piac-utcai, 1901/59. számú házában bérelt lakást. Az 1850/51. évi adókönyv bizonyítása szerint pedig a Draveczky-háznak már Steinfeld Mihály a tulajdonosa; a német — Széchenyi-utcai 1811/22. sz. roffi Borbély-nagy telek Áron Manóé. Áron Manó fizeti a házadót ebben az évben a Miklós y Ferenc háza után is, bár a volt polgármester még benne lakik. De az adásvételi szerződés Miklósy és özv. Áron Ábrahámné szül. Deutsch Rozália közt csak 1852-ben kelt. A ház ára 10.000 ezüst forint. Az özvegy 1857-ben meghalván, kisebbik fia Miksa váltotta magához testvérei Manó és Rozália Fürst Mátyásné részeit, Piac- és Széchenyi-utcai emeletes négy háza közül ebben a SzentAnna-utcai földszintesben szeretett lakni a városszerte jól ösmert, kedélyes nőtlen öreg úr. Vagyonát uokaöccse, Fürst Ödön gyermekei örökölték. Ezek adták el a Szent Anna-utcai házat 1927-ben a Svetits-intézetnek, amely az Áron Miksa halála után 1914. óta mint bérletet használta. Belső részén J93l-ben épült fel a tanítónővérek három emeletes rendháza. Érdekes, Áron Ábrahámnak Manó fia, Steinfeld Mihálynak pedig Mihály nevii unokája megkeresztelkedett s reformátussá lévén, így olvadt be a magyarságba. Az öreg Steinfeld Mihály leányunokáját pedig egy Zichygróf vette nőül. * * « Nézegetve a város térképét, szembeszökhetik, hogy a római katholikus Svetits, meg a református Dóczi-leánynevelő intézetek hatalmas telkei, amazé Szent Anna-utcára, emezé Kossuth-utcára néző homlokzattal tőszomszédok, egymás végében feküsznek. Egymáshoz támaszkodva eresztették gyökeröket, vetették meg fundamentomjokat a debreceni magyar földbe. Nem véletlenül történt, hogy az ugyanazon célra törekvő, ugyanazon feladatot teljesítő, tisztaerkölcsü, Isteniélő leányok, müveit hazafias — 17 2