Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1932

nál tartolta, helyesebben mondva a tokaji vár bűzhödt tömlöcébe vetelle, ahol a szerencsétlen ember hamarosan meghalt. Javain rokonai: Ötvös Lőrinc, Szabó másként Borsos János és Bálint osztoztak. A ház a Borsos testvéreknek jutott. Borsos János özvegye nevén áll e ház 1645-ben is, amikor B a r t h a Boldisár, a város törökkorszakbeli történetének megírója, mígveszi a szomzséd 34. számú házat, özvegyasszony, Kovács Jánosné a tulajdonosa 1663-ban is. András nevü fiával együtt idegeníti el 425 m. forinton 1668-ban, Végli Mihálynak. Utána, 1690-től fogva a veje F ii 1 e k i János bírja, kinek leánya Erzsébet, férjével Egri Mihállyal együtt 1714-ben 260 magyar forinton eladja Debrecen városának. Néhány év múlva megválik tőle a város is. Kevés ideig Etliei István űr a birtokosa; de 1741-ben már megint a város Ethei-féle kvártélyházának írják. A század közepe táján Bencsik Mátyás városi orvos, 1760 utfln pedig özvegye adózik e kőháztól. Bcncsikné Zsigmond és József nevü fiaival egyetértve 1774-ben eladja 2600 vonós forintért ns. Fodor Mihály eskütt-polgárnak. Az adósságokkal nagyon mígterhelt háztól 1780-ban a hitelezők fizetik az adót. Ezektől pedig megveszi özv. Meggyaszay Mihályné Bessenyei Mária vasárús. A helyén emeletes házat építtet, amelyet tőle 1816-ban Féhn József és Schuchey Jozefa vásárol meg J4.600 váltó forintért. Féhn mind ?nfélével kapdosó ember volt. Egyideig a Fejérió vendégfogadói is bérelte a várostól. Azután saját házában kávéházat nyitott, amelyet özvegye is sokáig fenntartott. A F é h n-házaspár nevével már elébb is találkoztunk, a S z e n c z i-háznál, amelyet 1813-ban a vételáron átengedett Svetitsné anyjának, özv. Kojanetzné Bachbauer Annának. A F é h n- és a S v e t i t s-család között kölcsönös megértés, rokonszenv- és komaság révén olyan erős lelkirokonság, meleg barátság fejlődött, hogy a gyermektelen F é h n Józsefné S c h u c h e i vagy Szuchei Jozefa 1845-ben kelt okirat által Svetits Mátyás fűszerest, feleségét Kojanetz Annát, valamint ezek „jó reményű fiait", Sv. Károlyt és Józsefet, sőt netalán még születendő mindkét nemű gyermekeit „törvényes örököseivé" fogadta. Pia-utcai házát, az abban gyakorolható kávéárulási jogot nekiek azonnal átaladja, kikötvén, hogy róla holtáig gondoskodjanak; remélvén, hogy iránta —- miként eddig 25 esztendő óta, — fiúi szeretettel viseltetnek ezután is, tapasztalt takarékosságukkal házát megtartják. Hogy pedig alamizsnára ne szoruljon, a házért és a kafféárulási jogért fizessenek neki szabad rendelkezése alá 12.000 conventios forintot. Az emeletes ház egész alsó részét, a kaffésboltot, a biliárdszobákat, pincét, kamarát, jégvermet már 1845. május 1-én átadja Svetitséknek úgy, mint tulajdon szülött gyermekeinek; az emeletet pedig 1846. évi pünköst napjától fogva. A 12.000 forint vételárból egyezer eziist forintot a két Svetits-fiúnak „a széptudományokban és a nemes város szolgálatjára való neveltetéséhez" elenged. Nyolcezer forintot pedig ugyancsak a fiuk javára szolgáló örökségül 1856-ig 6%-os kamat mellett a Svetits-házaspárnál meghagy. Röviden ez a tartalma és lényege az 1845. május 1-én kelt terjedelmes _ u __