Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1930

Az intézet története. A Magyarok Nagyasszonyáról nevezett róm. katli. leánylecium 1926-ban létesült, ennek az évnek szeptemberében nyílt meg az első osztály. Az egyetemi várossá fejlődött Debrecen katholikus társadalma régóta érezte már hiányát katholikus vezetés alatt álló leányközépiskolának, amelynek elvégzése után könnyebben adódik lehetőség arra, hogy a katholikus családok leányai is egyetemi képzettséget nyerjenek. Ez a meggondolás vezette azokat, akik létrehívták a Svetits-intézetnek ezt az iskolatípusát s hogy helyes nyomon haladtak, annak beszédes igazolása a leányliceum növendékei létszámának osztályról-osztályra való gyarapodása. A jelekből ítélve bizton reméljük, hogy mire kiépül az intézetnek mindanyolc osztálya — a jövő, 1931—32. tanévben nyílik meg a VI. osztály — az ország egyik legnépesebb leányközépiskolája lesz. Az intézet első igazgatója ft. dr. Lukáts József, a kegyestanítórend debreceni házfőnöke s reálgimnáziumának igazgatója volt, aki nagy szeretettel irányította a fiatal intézet első lépéseit. Fáradságot nem ismerő, önzetlen munkálkodásával nagy érdemeket szerzett s örök hálára kötelezte az intézet megalkotóit. 1928-ban Mellau Márton pápai kamarás, zárdalelkész került az intézet élére, mint igazgató; azóta állandóan ő viszi az ügyek vezetését. Az intézet alig pár esztendőre visszatekintő múltja eseményekben még nem is bővelkedhet. Ami esemény történt, az is megrázóon szomorú; a halál aratásának fájdalmas diadalát jelenti. 1931 február 5-én megrázó hirtelenséggel, élete delén, alkotó ereje teljében az örök hazába költözött intézetünknek egyik nemesszí vű jóakarója, nagy tudású barátja, a leányliceum igazgatótanácsának szorgalmas tagja: Sümeghy József, aki mindenkor nagy megértéssel, a katholikus lélek igaz és mély örvendezésével látta intézetünk egyre jobban észlelhető megizmosodását. Megrendítő halála könnyeket csalt a mi szemünkbe is, megsirattuk a becsületes, tiszta férfilélek tovatünését. Áldott emlékét megőrizzük, élete nemes példáját nem feletjük s a jó Istent kérjük, hogy jutalmazza meg múlhatatlan örömeivel intézetünknek nagylelkű jótevőjét. Intézetünk továbbra is töretlen lélekkel akarja szolgálni a magyar katholikus nevelésügyet. Tisztában vagyunk azzal,. — 6 —