Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1939

3 Dr. WEISZ DEZSŐ Az a fiatal tanár, akit június 7-én utolsó útjára kísért el a debreceni zsidó gimnázium tanári kara és ifjúsága, ebben a tanévben már nem volt tanára intézetünknek, s az előző két tanévben is, amikor ifjúságunkat a magyar nyelv és irodalom szeretetére oktatta, mint óraadó csak csekély heti óraszámban foglalkozhatott növendékeinkkel. De az a két évi munka, amelynek tanúi lehettünk, azzal a boldog tudattal töltötte el tanári karunk minden tagját, hogy dr. Weisz Dezsőben, aki nemrégen még iskolánk kiváló növendéke volt, nagyműveltségű, ihletett pedagógust neveltünk a magyar zsidó oktatásügynek. Elragadtatással figyeltük szívvel-lélekkel teljes, művésziesen finom tanári munkáját, és jóleső érzéssel láttuk, hogyan ragadja meg tanítványai lelkét s hogyan fűzi őket a kölcsönös szeretetnek sűrű és erős szálaival magához. Ez a magatartásában szerény és komoly, lelkében derűs és tiszta, műveltségében rohamosan gyarapodó, istenadta oktatói és írói képességeiben szépségesen bontakozó fiatal tanár csakhamar körülrajongott mestere lett növendékeinek, s nincs benne semmi kétség, hogy mint intézetünk egyik iránytmutató, kiemelkedő egyéniségű tanára hamarosan egyik büszkeségévé emelkedett volna az egész magyar zsidó oktatásnak és irodalomtudománynak. A Sors kifürkészhetetlen akaratából élete virágjában, 28 éves korában kellett bennünket itthagynia. Sugárzó, szép emlékét tanárok és tanulók egyaránt hűséggel és kegyelettel fogják őrizni. Nemes alakja mindig példaképen fog lebegni szemünk előtt! Ifjúságunk második könyvkiadványa. A tavaly végzett nyolcadik osztály, mint arról utolsó értesítőnkben beszámoltunk, sajtó alá rendezte és saját költségén kiadta Tóth Árpádnak, a Debrecenben nevelkedett nagy költőnek, szétszórtan megjelent kritikai cikkeit és tanulmányait. Az idei nyolcadik osztály — a VII. o. támogatásával — követni óhajtotta a szép példát és kiadta „Az Ady—Rákosi-vita" című kötetben annak az irodalmi harcnak az anyagát, amely 1915— • 16-ban zajlott le. Az anyag sajtó alá rendezésében kiváltképen Fisch Ferenc, Gróf Sándor, Keiner Tibor, Lipsitz Imre, Vajda Gábor, Vámos György VIII. és Fráter István VII. o. tanulók