Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1937

Dr. Weisz Pál, a debreceni statusquo-ante izr. anyahitközség főrabbija. A debreceni statusquo-ante izraelita anyahitközség ebben az iskolai évben töltötte be felejthetetlen főrabbink, néhai őr. Schlesinger Sámuel örökét. Hitközségünk új főrabbija főtisztelendő dr. Weisz Pál, a hódmezővásárhelyi hitközség papja lett, s a főrabbi-szék betöltéséről akkor is illenék megemlékezni értesítőnkben, ha új főrabbink és zsidó gimnáziumunk között nem volna szorosabb kapcsolat, mint aminő általában fennáll a hitközség iskolái és a rabbinátus között. Mennyivel inkább helye van a megemlékezésnek, mikor dr. Weisz Pál főtisztelendő urunk hivatalbalépéséről van szó, aki rövid, alig egy esztendős működése alatt is a szeretet és tisztelet szálaival fűzte magához egész gimnáziumunkat, tanárokat és tanulóifjúságot egyaránt. Valósággal páratlannak kell mondanunk azt a szerető megbecsülést, azt a lelkes rajongást, amellyel iskolánk ifjúsága egy csapásra szívébe fogadta új lelki gondozóját, de maga a tanári kar is a legmélyebb hálával és ragaszkodással eltelve érzi, hogy dr. Weisz Pál főrabbi úrban a debreceni zsidó gimnázium olyan igaz barátot, olyan erős támasztó-oszlopot, olyan áldozatos pártfogót nyert, akinek szívére és szellemére mindenkor és minden tekintetben bizton lehet számítani. Egy esztendő sem telt még el főtisztelendő urunk beiktatása óta, máris érezzük, az iskola életének szinte minden vonatkozásában gazdag jóságát, áldásos segítségét. Az ő fárad hatatlan buzgalma teremtette meg az iskolánk erkölcsi és anyagi megszilárdítására hivatott Baráti Szövetséget. Istentiszteleteinken, iskolai ünnepélyeinken, záróvizsgálatainkon való sűrű és megtisztelő megjelenésével újból és újból dokumentálta baráti érzéseit, a tanári kar iskolai és iskolánkívüli kulturális műkő-