Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1930

17 egyébként nem kedvezőtlen jelenség két körülménynek tulajdonítható; egyrészt annak, hogy a háborús apadás az alsó osztályokban (III- IV.) még mindig érezhető, másrészt és még inkább annak, hogy intézetünk helyi jellegüből mindinkább központi jellegűvé növekedik, vagyis a tiszavidéki magyar zsidóságnak mintegy központi iskolájává fejlődik, kis méretben a debreceni ref. kollégium nagy példáját követve. S mint ilyen, vonzóerőt gyakorol a környékbeli talmudiskoláknak a világi tudományok iránt érdeklődő kiválóbb növendékeire is. Iskolánk vonzóereje a trianoni határon túl is kiterjed, mert elszakított területről 27 tanuló jött hozzánk. Megjegyzendő, hogy a tanulók között volt 18 keresztény, továbbá 22 leány magántanuló, ez utóbbiak közül 16 bejáró. A beírt 442 tanuló közül 427 el is végezte az isk. évet, ami igen kedvező arány, mert a kilépettek és vizsgálatlanul maradtak száma mindössze 15. Az arányt még az is kedvezővé teszi, hogy a 64 magántanuló közül 59 le is v.'zsgázott, holott a magántanulók közül nagyobb százalék szokott elmaradni. Az isk. évet végzett tanulók közül 344 felléphet, 54 javíthat és csak 29 utasíttatott osztályismétlésre, azonban a két tárgyból bukott 21 tanuló közül is még néhány engedélyt kaphat javító vizsgálatra. Az elégtelenek száma 19.5</f, ami a tanulmányi előmenetelt jónak mutatja. Az osztályozott 368 rendes tanuló közül 162 példás, 200 jó, 6 szabályszerű, kevésbé szabályszerű pedig egy sem; az erkölcsi magaviselet tehát teljesen megnyugtató, amit az is eléggé bizonyít, hogy II. fokú fegyelmi büntetésnél súlyosabbat csak 2 esetben kellett alkalmazni. A tanulók egészségi állapota a f. iskolaévben nem volt kedvező. A februári országos influenzajárvány sem a tanári kart, sem a tanulóifjúságot nem kimélte. Főkép két osztályban, az I. és IV. osztályban lépett föl a járvány nagyobb méretekben, úgy, hogy több napon át 30, illetve 38^-a hiányzott a növendékeknek. Szerencsére ez az állapot csak néhány napig tartott s így az iskola bezárására nem volt szükség. A hosszúra nyúlt tél miatt március és április hónapokban a fültőmirígylob lépett fel az alsó osztályokban a szokásosnál nagyobb számban, azonban nem volt járványszerűnek tekinthető. A kedvezőtlen egészségi viszonyok növendékeink közül, sajnos, egy áldozatot is követeltek. Kiss Barnabás, a VII. osztály egyik derék tanulója a járvány idején agyvelőgyulladást kapott. A súlyos betegség gyorsan végzett vele. Hiába volt minden szülői és orvosi gondoskodás, egy heti betegség után március 27-én elhunyt, nagy fájdalmat hagyva tanulótársai és a tanári kar szívében. Emlékét kegyelettel fogjuk őrizni. Egyébként a tanulók egészségi állapotára és az iskolának egészségügyi szempontból való karbantartására gondosan őrköd2