Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1929

12 De törzsfájának gyökérágai még egy harmadik irányba is vezetnek. Bölcsője a történelmi és kulturális emlékekben oly gazdag Erdélyben ringott. Első életnedvét annak a talajnak a mélyéből szívta, mely történelmünk nagy herosait termelte és oly sokáig volt a politikai, gondolat- és vallásszabadságnak mentsvára. Mennyi kiváló politikai, írói, költői nagyságot adott nekünk a fájdalom tőlünk elszakított bérces Erdély, melynek nemcsak területi, de szellemi vérveszteségét megcsonkított országunk sohasem fogja kiheverni. Kardos írói hajlamát, a nyelv ősi alakjának kutatása iránti hajlamát bizonyára az a talaj növelte benne, mely ma is a legrégibb nyelvkincseink föltáratlan tárháza. De noha a talaj ős-nemzeti magyar vértől itatott, az első légkör, mely Kardos Albertet zsenge gyermekkorában körülvette, nem volt magyar. A magyar hangzású Récekeresztur, SzolnokDoboka egyik félreeső falucskája bizony oláh falu volt, melyben a magyarságot — mint a nemzetiségi vidékeken sok helyütt — a zsidó bérlő, a zsidó boltos és korcsmáros képviselték. Életének hatodik évéig magyar szót Kardos Albert csak családja körében, magyar mesét csak anyja ajkáról hallott. De amit az ottani talaj nedvéből magába szívott, erőre kapott az Alföld és Debrecen levegőjében, ahol első elemi oktatását az akkori zsidó elemi iskolában nyerte és erős gyökeret vert a debreceni református kollégium légkörében, mely döntő befolyással volt érzelem- és gondolatvilágára, hatással volt későbbi életpályájára, írói és irodalmi működésére. Erős magyarsága, ösztönös nyelvérzéke, a nyelv tisztasága, magyarossága iránt érzett hajlama, széles irodalmi műveltsége és végtelen tudományszeretete mind csak kisugárzása, emanatiója annak a levegőnek, annak a szellemnek, melyet a kollégiumban magába szívott és valóban olyan tanárok, mint Tüdős János, Tóth József és főleg pedig Géresi Kálmán egész életére, irányára, munkásságára döntő befolyással voltak. Bizonyos, hogy a protestáns írók, a reformáció korszaka iránti előszeretete a kollégiumnak és különösen atyai barátjának, Géresi Kálmánnak hatása alatt fejlődött ki benne. Noha ekkor szüleinek elszegényedése folytán már a szegény diákok életét élte, kosztnapokkal és leckeadásokkal tengette életét, mégis csakhamar az első tanulók közé küzdötte fel magát és 1880-ban mint praematurus hagyhatta el a debreceni kollégiumot. A budapesti egyetemen, ez új környezetben is a szegény zsidó diákok sorába állott, kik gyakran korgó gyomorral, fázlódó testtel, csak a tudás vágyától és az ambíciótól fűtve, páratlan szorgalommal és kitartással folytatták tanulmányaikat. Akkor még nem volt szervezett mensa, még nem volt senki, aki a szegény egyetemi hallgatók sorsán könnyített volna. Csak az izr. hitközség ösztöndíjalapja juttatott egy-egy évi 100 forintot a kiválóbbaknak. De akkor még numerus clausus sem zárta el az