Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1929

9 mindazokra, akik élete munkájában és főkép a zsidó reálgimnázium megalkotásában segítségére voltak. Az ünnepség lefolyása a jelenvoltakra felejthetetlen, mély benyomást tett. A műsort a zsidó dalkörnek remekül előadott két énekszáma is díszítette. Az elhangzott beszédeket, mint az iskola történetének nevezetes adalékait itt közöljük a tanuló ifjúságnak okulására és a szülőknek gyönyörködtetésére. 1. Dr. Fejér Ferenc hitközségi elnök megnyitó beszéde. Kilenc esztendeje annak, hogy egy csendes, szerény, de hitközségünkre nagyon jelentőségteljes ünnepet ültünk. Megnyitottuk gimnáziumunkat, Magyarország második olyan gimnáziumát, melyet zsidó hitközség létesített és tart fenn és amely hasonlóan a ref. és kath. gimnáziumokhoz, a fenntartó felekezet után zsidó gimnázium megjelöléssel él a köztudatban. Ez a köztudat elismeri azt is, hogy magyarság, hazafias érzés, pedagógiai oktatás és nevelés tekintetében — ezt bár jogos önérzettel, de mint magától érthető dolgot állapítom meg, — semmivel sem áll az állami és többi felekezeti középiskolák mögött. Természetesen a hitközség céljainak és szándékainak megvalósítását nagyon megkönnyítette, hogy az 1920. és 1921. esztendők mesterséges viharja hozzánk sodorta a békebeli Magyarországon általánosan ismert, becsült és nagyra értékelt tanárt, nyelvészt, esztétikust, a debreceni állami főreáliskola országos tekintélynek örvendett igazgatóját, dr. Kardos Albertet. Ez az istenáldotta kiváló pedagógus, — növendékei által bálványozásig szeretett tanár — állott élére a mi új iskolánknak. És ez a körülmény, a Kardos Albert nagytekintélyű egyénisége még azok rokonszenvét is gimnáziumunk felé hajlította, akik kezdetben nem voltak barátai a zsidó gimnáziumnak. A Kardos Albert vezetése és irányítása és az ő nemesveretű márkája alatt működő iskolánk megszerezte a felettes hatóságok elismerését, —• ami természetesen legelső sorban volt reánk nézve fontos, — de elnyerte a nagyközönség megbecsülését, sőt szeretetét is. Tekintélyt szerzett iskolánknak nemcsak szűkebb hazánkban, de a feketegyászos trianoni határokon túl is. Megszállott területek zsidó vallású lakói ide, ő hozzá, Kardos Alberthez küldték gyermekeiket magyar hazafias érzést, tudást, műveltséget szerezni. Mindenki előtt ismert dolog, hogy gyermekeket tanítani, nevelni, a nyers anyagból erkölcsös, művelt embereket formálni, a legszebb, a legnagyobb tiszteletet és megbecsülést érdemlő foglalkozás, de egyszersmind a legnehezebb, legkimerítőbb, az emberi méreteket meghaladó türelmet igénylő foglalkozás, főleg ha ezt olyan teljes odaadással, lelkiismeretességgel és tökéletes szakértelemmel végzik, mint Kardos Albert.