Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1926
I. Diligentia és vacatio. Mióta iskola áll fenn, ez a két fogalom szünetlen harcot folytat egymással. A buzgó tanítók, az iskola rajongói, azt szeretnék, hogy tanulásból, iskolábajárásból álljon ki az esztendőnek mind a 365 napja, sőt szökő évben mind a 366; szóval diligentia, szorgalmi munka töltse ki az évet elejétől végig. Ezek a rajongók azonban ritkaságszámba mennek; annál nagyobb táboruk van a mindenféle komoly okból és léha ürügyből szünetet követelőknek, a vacatio apostolainak. Hogy a diligentia hívei milyen aránytalanul kisebb tömeget képviselnek, mint a vacatio barátai, azt a két szónak magyar nyelvi használata is eléggé elárulja. Azt, hogy diligentia tanítási időt, a tanítási napok összeségét jelenti, csak mi régi pedagogusok tudjuk; a szót ilyen értelmében csak nagyon öreg emberek használják, ellenben a vacatiót az iskolás gyermek iskolai élete első napjától fogva ismeri, érti, tudja és a rendtartás meg az igazgatói hirdetmények hiába beszélnek neki karácsonyi szünetről, húsvéti szünetről, nagyszünetről, ő mindezt vakációnak tartja és mondja. A diligentia és vacatio évszázados küzdelme békével végződött, amelynek pontjait iskolai törvények és iskolai rendtartások állapították meg, mint minden művelt országban, hazánkban is; az igaz, hogy nem nagyon régen, alig 60—70 éve. E törvények és rendtartások körülbelül 9 hónapot adnak a diligentiának és 3 hónapot a vacatiónak. Jó darabig a vacatio meg is érte a maga időtartamával. De egyszerre csak el kezdett követelőzni, a diligentia rovására terjeszkedni, a diligentia évközi napjaiból hol szabályosan, hol szabálytalanul mind többet elszakítani, míg aztán ezelőtt két esztendővel valóságos támadást intézett a diligentia időterülete ellen és sikerült is teljes két hetet elvágni és a maga időterületét, a nagy vakációt kitágítani. Bajosan tudom megmagyarázni, hogy mi szerezte meg a vacatiónak ezt a váratlan diadalt. Bizonyára belejátszottak a háború emlékei, amelyben kényszerítő okokból az iskolai évet az elején is, a végén is megrövidítették; megtették a magukét a forradalmak is, amelyek mint más rendet, az iskola, főkép a középiskola rendjét is fel akarták forgatni, de talán hozzájárult a középiskoláknak a rangkórsága, amelyek sehogy sem akartak beletörődni abba, hogy a fölöttük álló egyetemeknek annyival több legyen a vacatiójuk, hogy míg bennük diligentia és vacatio 75 és 25% arányban van, addig az egyetemeken 50 és 50%-ot 1*