Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1925

5 Naftali végezte. Egyetlen egy törzs sem maradt el és a sátor előtt felgyűlt a sok nehéz ezüst tál, a sok drága művű ezüst pohár és a sok ragyogó aranykanál és csordányira növekedett a sok bárány és kos, a tulok és barom, valamint a kecskebak. A törzsek fejei és a nép vénei pedig vitték és hordták ezeket az ajándékokat jókedvvel és vidám lélekkel, mert tudták, hogy a szent hajlékot csak áldozattal lehet fentartani, hogy az oltár tüze elhamvad, ha folyton nem táplálják, hogy az Úr tiszteletére rendelt papok és leviták elszélednek, ha a gyülekezet a felszentelt sátrat körül nem rakja arany- és ezüst értékekkel és más ajándékmarhával. Tisztelt Közönség! Kétségtelen, hogy a mi szent hajlékunk, a debreceni zsidó reálgimnázium oltárára már sokan és sokat áldoztak, de az is bizonyos, hogy a tizenkét törzsből még sokan, nagyon sokan elmaradtak a maguk köteles ajándékával. Izráel népe most nem törzsekre oszlik, hanem hitközségekre és társadalmi osztályokra. S bizony, ha számba veszem az ajándékhozókat, nem egy hitközséget nevezhetnék meg, amely elkerülte a mi szentcélú hajlékunkat, nem egy társadalmi osztályra mutathatnék rá, amely nem adta meg a maga köteles részét sem bárányban, sem tulokban, sem kosban, sem kecskebakban. És pedig nem hozták meg ajándékaikat főkép azok, akik leggyakrabban olvassák Mózes öt könyvét és akik talán könyvnélkül is fel tudják sorolni a Mózes IV. könyvében megnevezett, a szent sátor elé hordott ajándékokat, de nem hozták meg azok sem mindnyájan a maguk köteles részét, akik az Isten jóvoltából bővelkednek bárányban és tulokban, kosban és kecskebakban. De nem folytatom a példázatot, mert akiknek szemük van a látásra és fülük a hallásra, azoknak meg kell látniok és meg kell hallaniok, jobban mondva teljes mértékben meg kell érteniök, hogy a debreceni zsidó reálgimnáziumnak még sokkal mélyebb gyökereket kell eresztenie elsősorban a debreceni zsidóság minden rétegébe és osztályába, azonkívül terebélyes ágaival be kell fonnia Debrecen messze vidékének a zsidóságát, ha szilárd és erős, ha sudár és hatalmas fává akar fejlődni a magyar zsidóság kultúrájának a kertjében. Meg kell értenünk és be kell látnunk, hogy Debrecen városa és a magyar állam csak egy olyan intézményt fog erkölcsileg támogatni és anyagilag segíteni, amely magában a zsidóságban mélyen gyökerezik és amelyhez a zsidóság áldozó szeretettel ragaszkodik, amelyet akár a városnak, akár az államnak figyelembe nem venni, segítségre nem méltatni annyi volna, mint a város, illetőleg az ország lakosságának egy jelentékeny részét, tudniillik a debreceni, illetőleg az országos magyar zsidóságot mellőzni és megbántani. Szóval először nekünk, zsidóságnak kell adni és áldozni, a zsidó reálgimnáziumot mindnyájunk ölelő karjaival átfogni és mindnyájunk szerető szíve mélyébe befogadni, ha azt akarjuk, hogy a gazdag Debrecen sz. kir. városa segítő kezet nyújtson és a magyar állam a maga hatalmas forrásaiból nekünk is juttasson. Dr. K. A.