Állami főreáliskola, Debrecen, 1946

4 teli, megbecsüli és szereti az embert. Ha nem is ismeretlen előtte az önzőség fogalma, mindenkor csak önzetlenül cselekszik. A köz érdeke megelőzi nála a magánérdeket. Lelkiismeretesen, öntudatosan, magabiztosan dolgozik. Munkájáért nem vár külön elismerést — kötelességérzésből cselekszi a jót —, de ha megdicsérik, a dicséretet szerényen fogadja. Érdeklik a közügyek, szívesen foglalkozik velük, mert tudja, hogy a közösség ügyeinek irányításában neki is szava van. Ha nézeteltérése támad, ellenfelét nem goromba fenyegetésekkel félemlíti meg, hanem meggyőző érveit sorakoztatja fel. Vitájában nem ellenséges, hanem szeretetreméltó és megnyerő. Készségesen elismeri, hogy esetleg más, általa nem járt úton is célba lehet jutni. Szorgalmasan műveli önmagát, mert tudatában van annak, hogy hazájának, népének és az emberiségnek csak így válhatik hasznára. A nehézségektől sohasem riad vissza, bátran, felelősségteljesen, magasrendű szellemiséggel és emelkedett lelkülettel járja a józan észtől megszabott, egyenes utat. Az igazi demokrácia tehát magasabbrendű embert igényel. A demokrácia hordozóinak gondolkozóképes, önálló véleményt alkotni, bírálni-tudó, bátor, jellemes, erkölcsös, feilett lelkiismeretű és felelősségvállaló egyéneknek kell lenniök. De túl ezeken a tulajdonságokon, ki kell fejlesztenünk az emberekben a testvériség szellemét, alkalmassá kell tennünk minden ember lelkét a szeretet befogadására, s arra kell törekednünk, hogy ha a szeretet tüzétől szikrát kap a lélek, lángra lobbanhasson, és új, nagyobb tüzeket gyújtson. Ha megteremtődik ez az új emberfajta, s milliókká szaporodik ezen a könnyel és vérrel áztatott földön, nem torzképe lesz az eszménynek a való, és nem fog állni igazságként Rousseau állítása: „ . . . csak csupa isteni lényből álló nép tud valóságos demokráciát teremteni", mert tökéletes embereknek is tökéletes államforma való! Dr. Eszik Mihály. Orosz feliratok az iskola falain. Debrecent 1944. október 19-én szabadították fel a Vörös Hadsereg hős katonái. Az egyik tűzérosztag iskolánk épületében szállásolta el magát és akkor még bizonyára ők sem gondolták, hogy hoszszabb ideig fognak itt tartózkodni. De nem így történt. A németek makacsul „védték" hazánkat az utolsó magyar katona csepp véréig. Erre a szovjet katonák is kezdtek huzamosabb időre berendezkedni az iskolában, lakályosabbá tették az egyes termeket és a falakat gondosan kipingált cimfestői betűkből álló, különböző tartalmú feliratokkal, csataképekkel és térképekkel látták el. Szorgalmasan összegyűjtöttem, lejegyeztem magamnak ezeket a feliratokat, még mielőtt megsemmisülhettek volna. Roppant érdekelt, foglalkoztatott a kérdés: mire gondolt 1944. őszén egy sztálingrádi vagy taskenti szovjet katona a debreceni ősi Fazekas Mihály gimnázium falai között? Abból indultam'ki, hogy a falakon olvasható