Állami főreáliskola, Debrecen, 1946
maradhatnak meg régi kereteik között, hanem követniök kell az új viszonyok által létrehozott új politikai és társadalmi kívánalmakat és követelményeket. Ezzel szemben az iskolapolitika és köznevelés formái — eltekintve némi változástól — megmaradtak a hagyományos régi keretek között, vagyis nagyjából annak a félfeudális uralkodó osztálynak a törekvéseit tükrözik vissza, amely lényegileg már el is pusztult — állapítja meg Alexits György, közoktatásügyi államtitkár Köznevelésünk demokratizálásának alapproblémái című, iránytmutató tanulmányában. Ma tehát az a helyzet, hogy nevelési gyakorlatunk nem felel meg többé a társadalom valóságos szükségleteinek, köznevelési rendszerünk ellentmondásba került a társadalmi fejlődés anyagi feltételeivel és a belőlük fakadó ideológiai törekvésekkel. Ezen a tarthatatlan helyzeten részletreformokkal nem lehet segíteni, hanem csakis egész iskolapolitikai és köznevelési rendszerünk gyökeres átállításával. Ezért a hároméves terv a kultúra és köznevelésünk újjáépítését nem felülről kezdi, hanem alulról, az analfabétizmus felszámolásánál és folytatja egész iskolapolitikánk gyökeres megváltoztatásán keresztül egészen a magas kultúráig, amelyet szintén a népi műveltség széles alapjaira épít. A kultúra demokratizálása terén a legfontosabb feladat az általános iskola teljes megvalósítása és kiépítése a három év folyamán. Az általános iskola kiépítése már folyamatban van ugyan, de egyáltalán nincs még biztosítva annak következetes végrehajtása. Az általános iskola a demokratikus köznevelés kiinduló pontja. Ez az első komoly lépés a nép kultúrájának emelésére. Az általános iskola kiépítésére és megvalósítására a hároméves terv 5000 új osztályterem, 1000 új tanítói lakás építését és 5000 új tanító alkalmazását irányozta elő. De a demokratikus állam nem mondhat le arról, hogy a magyar nép gyermekeinek oktatását ne egységes szellemben irányítsa, éppen ezért a hároméves terv célul tűzte ki a tankönyvkiadás egyesítését az állam kezében. A közoktatás és köznevelésünk demokratizálása, a dolgozók műveltségének emelése elképzelhetetlen a nevelők létszámának növelése, tudásának és megbecsülésének gyarapítása nélkül. A magyar demokrácia a nevelői karra bízza a nemzeti közösség, a magyar nép legféltettebb kincsét: a gyermeket. A régi úri rendszerben a nevelői kar, különösen a tanítóság az értelmiség soraiban a „művelt" és „tanult" emberek közt mostoha, lenézett gyermek volt. Az uralkodó osztály nem törekedett a tanítóság kultúrszínvonalának emelésére. A demokráciának ezen is változtatnia kell: le kell bontania azt a szinte osztálykülönbségszerű válaszfalat, mely a tanítók és tanárok között fennáll: egységesítenie kell a nevelőképzést. A jövő nevelőinek képzése köznevelésünk demokratizálásának egyik igen fontos problémája. Az általános iskola színvonalának emelése és a szakszerű tanítás megvalósítása azt kívánja, hogy az új nevelők egységes, hároméves nevelőképző főiskolákon nyerjenek ki-