Állami főreáliskola, Debrecen, 1940

Intézetünk reáliskolai jellege az idei VIII. osztállyal megszűnt. 1873. november hó 3-án nyílt meg, s 1941. évi június hó 30-án reáliskolai jellegét teljesen elvesztette. A jövő tanévi VIII. osztállyal az 1934—35. tanévvel — átmenetileg — egy osztályra terjedő reálgimnáziumi jellege is megszűnik, hogy azután minden osztályában gimnáziumi tanterv szerint folyó munkát végezhessenek. Ez a munka méltó folytatása kíván lenni annak a munkának, amely ebben a különleges hivatást betöltő iskolában alapításától kezdve jellege megszűntéig folyt. Országos viszonylatban jónak minősített reáliskola volt, melynek falai közt a természettudományi és műszaki, vagy gyakorlatiasabb pályákra készülő tanulók elsőrangú kiképzésben részesültek. Reáliskolai érettségi bizonyítványt szerzett 998 tanuló. Történeti idők sodrában a magyar feltámadás felé! A világháború óta történeti időket élünk, történeti idők sodrában dolgozunk, s a gyászos trianoni két évtized időszakában a Gondviselés különös kegyelmét láthattuk abban, hogy reánk magyarokra éppen akkor áradt egy-egy évforduló emlékeztető sugárzása, amikor a nemzet éppen történelmének, nagy fordulópontja előtt állott. Most is a magyar reménynek és hitnek ezekben a nagy napjaiban visszatért égboltunkra egy évforduló fényes üstököse: 1790. augusztus hó 8-ának, Kölcsey Ferenc születésének másfélszázados évfordulója. Az évforduló napján minden idegünkben éreztük, minden hitünkkel hittük, hogy boldog jövendő küszöbén állunk. Hitünk, érzésünk valóra vált augusztus hó 30-án, s lett ez a nap a magyar feltámadás harmadik állomása. Ezen a napon Kelet-Magyarország és Erdély tekintélyes része 21 évi rabság után visszatért az anyaországhoz. Rabtestvéreink 21 évig keseiű könnyhullatással s nagy bánattal vetettek, s a bécsi döntés napján az Isten hatalmából vidám aratáshoz jutottak. Nagy volt a vígasság szájunkban, nagy volt az öröm a mi nyelvünkön, mert az Űr megmutatta hatalmát, nagy csoda történt: 44 ezer négyzetkilométer magyar rögről vérontás nélkül, szinte álomszerűen hullottak le a trianoni sorompók és közel kétmillió testvérünk kezéről hullottak le a rabbilincsek. Átéltük a csodát, a honszerzést, az országgyarapodást jelentő csodát, midőn rádiónk mellett állva hallgattuk az örvendetes hírt. Kezünkben lévő térképünkön testi, vagy térkép nélkül lelki szemünkkel követtük a bemondott új határvonalat, lélekben keblünkre öleltük visszajött testvéreinket s fájdalommal gondoltunk a