Állami főreáliskola, Debrecen, 1938

17 13. Szülői értekezletek. Ebben a tanévben két szülői értekezletet tartottunk. Az I. értekezleten az igazgató ismertette a szülők előtt az új Rendtartásnak a szülőket is érdeklő paragrafusait, különös nyomatékkal hangsúlyozva behatóan megmagyarázta az osztályozás új rendjét. Utána Galántai István tanár szólott a szülői ház és az iskola együttműködéséről „Valóban együttműködik-e a szülői ház az iskolával?" címen. A II. szülői értekezleten az igazgató ismertette a Rts. 98. §-át, majd Majoros Béla r. tanár tartott előadást : ,,A helyes nevelés, ahogyan én látom" címen. Abból indult ki, hogy az élet érdemekből és csetlés-botlásokból tevődik össze. Az ideális jó felé kell törekednie mindenkinek és elsősorban a nevelőnek, a nevelésnek. A cél eléréséhez, de még megközelítéséhez is, időre, akaratra és megfelelő nevelőkre van szükség. Az élet megköveteli mindnyájunktól, hogy az adott helyzettel, életsorsunkkal meg legyünk elégedve, élet- és munkakedvünket mindig megtartsuk, életkörülményeinkben keressük és találjuk meg a lelki egyensúlyt. Törekedjünk előbbre jutni ; munkánkat akkor is kedvvel végezzük, ha az itt támadt versenyben lemaradunk : az egyénileg támasztott versenyben való lemaradás ne támasszon bennünk zavart, elégedetlenkedést. A munka csak annak teher, „robot", aki nem viszi abba bele életkedvét. Ezzel bíró embernek nem teher a törvény és nem sérelem a jog. Napjaink fokozott munkaerőt és teljesítményt követelnek. Ebben az irányban, ezekhez kell szoktatni, nevelni az ifjúságot. Nehéz feladat : a szülői háztól és az iskolától lelkiismeretes, egymással összhangban álló eljárást, tevékenységet követel. A gyermek érezze mindenkor és mindenben, hogy ő áldás és nem átok az életben (Prohászka O.). A családi nevelés vegye igénybe a gondozás, a tanítás és a gyakorlás nevelő eszközeit (Imre S.). Szeretet uralkodjék a nevelés minden mozzanatában. A gyermek épúgy az anyáé, mint az apáé s ha az elvegyül a gyermektársaságban, ennek sötét arcredői simuljanak el szépen a „családi körben" (Arany J.). A szeretet nemcsak a lakás, élelem, ruházat stb. ellátásra szorítkozik, hanem főleg arra, amit a gyermek a szülőktől vár : a lelkiségre. Példákat, eseteket sorol fel a nevelő helyes és hibás eljárásának láncolatából, tapasztalataiból s arra az eredményre jut, hogy a sikeres eljárás alapja a bizalom megnyerése. Ez megvan a kicsiny gyermekben : fejlődik, erősbödik, ha a gyermek egyébként önző világa kielégítést nyer, de csökkenhet és meg is semmisülhet, aminek rendszerint nem a gyermek, nem az ifjú az oka. Rámutatott itt is a helyes és hibás nevelői tevékenységre. Példákkal fűszerezte, mit jelent a bizalom a szülő és mit a nevelő szempontjából. Itt különösen kiemelte, hogyan árt a szülő az iskola lekicsinylésével a saját tekintélyének is! Szót emel a tanári munka értékelése és értékessége ügyében. A" szülő is nevelő, jó nevelő, de a tanárnak nemcsak szak- és hivatásszerűen, hanem lelkileg kell annak lenni. Értsék meg a szülők, hogy a tanár iskolai elfoglaltsága közben az iskola kapuján kívül hagy minden egyéni, családi vonatkozású gondot és gondolatot, az iskola falain belül őt csak a tanítványok tudásának, lelkiségének nevelése, tökéletesítése foglalkoztatja, érdekli. Elkülönítette az apai és anyai nevelés határait: megállapította, hogyan kell azoknak egyrészt egymással, másrészt az iskola intézkedéseivel találkozni és egybeforrni. Tárgyalja és megoldja a szigorúság kérdését! Állítja, hogy az nem tiltásokon, hanem következetességen és gondos ellenőrzésen alapszik. Ideális nevelői eljárásnak tartja, ha nem a tiltottról, a helytelenről, hanem inkább a helyesről, a jóról esik szó a gyermek előtt. A követelményeket nem paragrafusokba foglalva, hanem állandó és folytonos érintkezés útján közölje a nevelő a gyermekkel. Legyen takarékos az elismerésben, dícsérésben, de ne legyen Ueáliskolai értesítő. 2