Állami főreáliskola, Debrecen, 1936

15 és megszívlelendő közleményekre. Nagyon helyes az idevonatkozó rendeleteknek az az intézkedése, hogy az óraterv készítése tekintetében nem köti meg a tanár kezét, ellenkezőleg teljes szabadságot biztosít mind külső forma, mind belső tartalom tekintetében. Érvényesüljön itt is a tanár egyénisége miként kell, hogy érvényesüljön a tanításban is. Az egyéniség érvényesülése adja meg a stílusnak is az ízt, a zamatot, ez nyomja rá bélyegét nevelő-tanító munkánkra is. Egyéniségünk érvényesítése nélkül tanításunk csak ismeretek közlésére szorítkozhatik és leszünk tanítással foglalkozó mesteremberek, ellenben ha szívünket-lelkünket, más szóval egyéniségünket visszük be munkánkba, akkor az ismeretközléssel egyidejűleg jellemformálók is leszünk : művészi munkát végzünk. Végezzünk ilyen munkát a kötelezővé tett óratervek készítésénél is. Tartózkodjunk a két szélsőségtől: az adatszerű felsorolástól, a tankönyv részeinek és fejezeteinek, a fő- és alcímeknek teljességre törekvő felsorolásától, mert ebben az esetben könnyen a mostanában kellő ok nélkül sokat emlegetett „rubrikázó" tanársorba jutunk, de tartózkodjunk az óra anyagának részletekbe menő és szinte írásbeli dolgozatszámba menő kidolgozásától is, mert akkor szintén a ma ok nélkül sokat emlegetett többletmunkával „terhelten" dolgozó tanári sorba kerülünk. Középen haladjunk és legyen vázlatunk tömör, tanítási menetünket és módszeres eljárásunkat világosan kifejező. Mutassa meg ez a részletezéstől és terjengősségtől mentes vázlatunk : a tanítás anyagának kidolgozásra váró gerincét és ne a tanítás egész anyagát. Tartalmazza mindazt, ami szükséges a tanár lelki tartalmának előhívására és benne legyen mindaz, ami a módszeres menetet láttatja meg az illetékes ellenőrzővel. Elsősorban a magunk részére írjuk meg ezeket, legyenek ezek papírra vetített képei lelki adottságunknak, tanítási készségünknek és nevelői elhivatottságunknak ; legyenek részünkre papírra írt figyelmeztetők és emlékeztetők, hogy a tanítás hevében, a tanítást zavaró körülmények vagy előadásunkat akadályozó fegyelmi vétségek vagy rossz feleletek között egy pillanatra se térjünk le előkészületünk zsinórméretezett útjáról olyképpen, hogy célkitűzésünkhöz csak keriilőúton juthassunk. Csak másodsorban készüljenek a hivatalos ellenőrző látogatást végzők részére, akik betekintés után a vázlatrejtette tartalommal természetes és érthető okokból talán nem mindig fognak kvalitatív és kvantitatív értelemben egyező tartalomra gondolni, annyit azonban áruljon el részükre az a vázlat, hogy módszeresen felépített tanítási menetről van szó. Ez mindkét részre csak akkor fog sikerülni, ha a vázlatot komoly és elmélyedő előkészület előzi meg. Erre a komoly előkészületi munkára tanítási óránk sikeres megtartása érdekében mindenkor szükség van, szükség volt a múltban a kötelező vázlat nélkül folyó munkánknál, de még inkább most az elrendelt vázlattal folyó tanítás idején. Ezen az órára való előkészületen legyen a hangsúly a vázlatkészítésnél is, mert talán tetszetős és sikerült vázlatokat is készíthetünk külsősleg valamely órának tárgyáról, de ezt a vázlatot mint tanításunknak csontvázát csak lelkiismeretes előkészület, gondos terv szerint összehordott anyagminőség és mennyiség szerint megfelelő anyagkészlettel tudjuk felruházni. Ha ez hiányzik, akkor sikerült vázlat mellett sem folyhat eredményes tanítás, de ha ez megvan, akkor talán kisebb leleményességgel és kisebb módszeres jártassággal is eredményesebb munkát végezhetünk. Nem is a vázlat, hanem az előkészület biztosítja a jó órát, a vázlat csak függvénye, velejárója az előkészületnek, mintegy írásos bizonyítéka annak.'Az I. osztályozó értekezleten az I—II. osztály magyar dolgozatainak tárgyköréből néhány tétel kidolgozását mutatta be. A II. módszeres tanácskozáson az igazgató az intézetben folyó nevelés-