Állami főreáliskola, Debrecen, 1936

telte meg, visszafoglalása a hódoltság végét jelentette. Felemelő érzés e nagy harcok korára, e nagy esemény emlékére 250 esztendő távolából visszatekinteni. Csak nemrég ünnepeltük Mohácsot, országos ünnepségek folytak le, a csatamezőn fogadalmi templom épült és az iskolákban is ünnepet szenteltek Mohácsnak, mely úgy ékelődött be hazánk történetébe a mult és jövő közé, mint tenger a szétválasztott két ország közé. És á török hódoltság idejére emlékeztető súlyos sebektől vérző ország a múltban ért egyik legnagyobb csapás emlékével eltelve, büszke öntudattal és felemelt fővel emlékezett meg arról, hogy a nyugati államok fejlődésének biztosításában hazánk jelentős érdemeket szerzett és hogy a gyászos emlékezetű síkon is Nyugat védelmében esett el. De ez a csapás is, e súlyos megpróbáltatás is kevés volt a nemzetnek : nem tudta egyesíteni a nemzetet az orvoslás nagy feladatára, sőt most már az ország feldarabolása következett be, mely a testvér- és török-harcok iszonyait hozta magával. Súlyos intés volt a mohácsi vész, a nemzet halálának látszott. Még nem az volt, csak tisztítótűz volt. Húszezer magyar vérének kellett folynia, hogy hibáinkat, vétkeinket letörölje és csaknem másfél századig nyögte hazánk a pogány igát, míg végre ütött a szabadulás, a megváltás boldog órája. Az új, fényesebb és dicsőbb történetírásunk 1683-ban kezdődik, mikor a Kereszt védelmében egyesült seregek Bécs kapujában döntő csapást mérnek az oszmán hatalomra és ezzel kezdetét veszi a nagy felszabadító háború. 1686-ban szeptember 2-án is magyar zászló leng Buda ormain és majd a gyászos emlékezetű mohácsi síkon kölcsönként kapott veresége csak teljessé tette a pogány sereg bomlását, rövidesen szégyenszemre kellett kitakarodnia az országból. Nemzetünk ezekben a harcokban az összetorlódó csapások súlya alatt is megőrzött életerejével, erejének szívósságával tekintélyesen résztvett, teljesítette világtörténelmi hivatását, biztosította magának a szebb jövőt és a jogcímet a világtörténelem hálájára. Budavár visszafoglalásának és a magyarság felszabadulásának emlékünnepe táplálja és erősítse hitünket : a magyar feltámadásban. Mohács után Trianon intőpélda legyen : mai életünk ugyan kálváriajárás, nemzetünk szenvedése golgotai, de Golgota után feltámadás, új élet következik. Ilyen érzelemmel gondoljunk a mai évfordulón ama nagy eseményre és ettől az érzelemtől végigszántott lélekkel fogadjuk az új iskolai év kezdetén körénk gyülekező ifjúságot. Élesszük és tápláljuk reménységünket, gyújtsuk fel bennük a honfiúi kötelességteljesítés hő vágyának a tüzét, idézzük előttük Mohács nagy költőjének szavait : l'J ti komoly képek, ti sötétség rajzati félre ! Új nap fényié reánk annyi veszélyek után. fit magyar, áll liuda még, a mult csak pé<la legyen most és égne honért bizton nézzen előre szemünk."' 2—3-án javítóvizsgálatok. Javítóra állott 34 tanuló, sikerrel vizsgázott 30 tanuló, osztályismétlésre utasíttatott -1 tanuló. 3-án folyt le néhány tanuló különbözeti vizsgálata. 3—5-én magánvizsgálat 1 tanulóval. 4—5-én tartottuk meg a pótbeírásokat. 9-én Veni Sancte, utána évnyitó a tornateremben, majd tisztelgés a nemzeti lobogó előtt az udvaron, végül az osztálytermekben osztályrendezés törvényolvasással. Évnyitó beszédet, valamim a zászló előtt buzdító beszédet az igazgató mondott. 10-én megkezdődött a rendes tanítás 45 perces órákban. Az I. félév 1937 január 30-ával végződött a „Tanulmányi Értesítők" kiosztásával.