Állami főreáliskola, Debrecen, 1935

7 Hogy ki volt Mecseky Márton? Erre a legtalálóbban így felelhetek : „Jó ember volt és lelkes tanár." Jó ember volt ő életének minden vonatkozásában : övéit a rajongásig szerető, gondos családapa, hűséges hitves, gyengéd, jó testvér ; tanártársaival békés összhangban, megértésben és a legmesszebbmenő előzékenységben működő kedves kartárs ; tanítványaiért fáradhatatlanul dolgozó, őket szerető és védelmező jó tanár; embertársait megértő és a közért munkálkodó derék polgártárs ; hazájának hűséges és önfeláldozó fia ; egyházának meggyőz ődéses hithű híve. Lírikus lelkének termékei: Hangulatos novellái és kedves dalai szintén a jó emberről tesznek tanúságot. Tanári munkáját fáradhatatlan kötelességérzéssel és sohasem lankadó lelkesedéssel teljesítette. Fáklya volt ő, amely heves lobogásában magát emészti meg. Most fülembe cseng iskolánk folyosóit is betöltő érces hangja, amellyel kísérte tanításának nehéz munkáját. Mintha most is hallanám, milyen lankadatlan energiával és szent hévvel magyarázza tanítványainak a magyar nyelv szépségeit, a nyelvtani szabályok szövevényes labirintusát; a német névszók és igék ragozását, a der, die, das-nak a magyar fiúk fülének oly nehéz problémáit, vagy a latin „Consecutio temporum" nem könnyű alkalmazásait... Mintha most is látnám, milyen temperamentumosán védi álláspontját és száll síkra egy-egy érdemes növendékének érdekében a tanári konferenciákon. Kedves Marci Barátom, most elnémult örökre ajkadon a gyújtó hang és kialudt nemes szívedből a lelkesedés szent tüze ! Nagy ürt hagysz magad után úgy iskolánkban, mint a szívünkben. Nehezen tudunk beletörődni, hogy nem vagy közöttünk, s nem jössz a tőled megszokott kedves előzékenységgel segítségünkre egyben-másban.