Állami főreáliskola, Debrecen, 1935

5 a mindenfelől feléje sugárzó megbecsülésen és ragaszkodáson. Ez az a kincs, amelyet megvásárolni nem, csak kiérdemelni lehet. Emléke legmaradandóbban ugyan a szívekben él. Az intézet azonban másként is gondoskodott arról, hogy neve mindaddig fennmaradjon az iskolában, amíg az iskola is fennáll. Emlékét őrzi a 200 P-s Dr. Zalai János jutalomdíjalapítvány és ápolni fogják azok a tanulók, akik az ő nevét viselő alapítvány jótéteményeit fogják élvezni. Az Isten és ember előtt érdemes, jó munkát végzett férfiúnak adja meg a Mindenható, hogy jó erőben, egészségben sokáig élvezhesse a jól megérdemelt nyugalmat. Nyújtsa hosszúra élete fonalát az Egek Ura és árassza el bőségesen kegyelmével, hogy boldog családi körben sokáig lehessen tanuja gyermekei testi és lelki fejlődésének, munkásságuknak és boldogulásuknak. Élvezze sokáig a nyugalom örömeit és engedje meg, hogy szeretetünk és tiszteletünk el-elszálljon olykor hozzá. Jesch Mátyás. Nyugalomba vonult kartársaink. Az idén tanári karunk három tagja vonult nyugalomba : Cnjarmathi József, Ignátz Ernő és Wirker Ernő. Mind a három kedves egyéniség, jó tanár, jó kartárs volt. Gyarmaíhi József rideg tantárgyát, az ábrázoló mértant, annyi meleg közvetlenséggel beszélte be tanítványai fejébe, hogy az ő órái voltak a legnapfényesebbek a komor reáliskolában. Meg tudta szerettetni a síkok, pontok, vonalak hideg elvontságát, éppen ezért sok jó tanítvány került ki a keze alól, mert a siker ott kezdődik, ahol az unalom végződik. Gyarmatin Józsefnek nem voltak unalmas órái. Tudta fűszerezni a sótalant. Ezer jó mondása forgott közszájon, s mint a pillangók, röpködték be a nagy mértani termet. Egészséges, reális gondolkozását tantárgya is erősítette, de amúgy belülről is, világított. Papnak készült, tanár lett, családot alapított és egyik fiából utódot nevelt maga mellé. Drága humorral emelkedett saját baja és embertársainak a hibái fölé. Nem tudott haragudni; még naiv lázongásában is kedves volt. Bátyja volt a tanártársainak, apja a diákjainak. Ignátz Ernő : a kötelességteljesítés mintaképe volt. Senki annyiszor nem helyettesítette beteg vagy szabadságot kért tanártársait, mint ő. Szép tárgya volt : természetrajz és földrajz ; tanári képe mindig úgy áll előttünk, mint a pálcás vezéré, aki után három-négy kis diák cipel kitömött madarakat, vadakat és bogarakat. Örök életében az alsó négy osztályban tanított s ahogy ott ült a padok előtt vagy a rendek közt : jóságos apának látszott, aki népes családját a természet titkaiba most vezeti be. Mindent vállalt, amit vállára raktak, zúgolódás nélkül. Jó állampolgár, jó tanár volt. Tantárgyát befelé melegítő szeretettel szerette. Nem akart sem társadalmi, sem irodalmi téren kitűnni : mindvégig professzor gregarius maradt. Wirker Ernő, nem hiába franciát tanított, valami franciás fürgeséggel és szellemességgel élte az életet, pedig pogányul kényelmes magyar volt az iskolában is. Valami fáradhatatlan optimizmus világított körülte. Pompás mulattató volt. Ahova leült, kis kerek asztal támadt ott: lovagjait ő tartotta szóval is, jóval is. A tízpercek legkedvesebb áthidalója volt, fáradtak jókedvre derítője. Mikor a leány kereskedelmi iskolában francia nyelv tanításával bízták meg : egy évig majdnem minden órán francia