Állami főreáliskola, Debrecen, 1935
l'J anyákról stb. Ünnepet szenteltünk az aradi vértanuk és a márciusi ifjak emlékezetének ; januárban nagyszabású olasz kultúrestet rendeztünk, május 23-án kegyeletes ünnepet tartottunk az intézeti hősi emlékmű előtt, másnap küldöttségileg megjelentünk a hősök temetőjében rendezett nagy hősi emlékünnepélyen is. Május 2-án centennáriumos ünnepélyt tartottunk Berzsenyi Dánielről. Az ünnepély műsorát közöljük : 1. Nemzeti Hiszekegy. Énekli a reáliskola énekkara. 2. Bárdos : Huszár élet. Énekli a reáliskola énekkara. 3. Ür Márton előadása Berzsenyi Dánielről. — Közben : a) Berzsenyi : Fohászkodás. Szavalja Baukovácz Ferenc VII. o. t. b) Berzsenyi : A magyarokhoz. Szavalja Asztalos Sándor VI. o. t. c) Berzsenyi : Búcsú Kemenesaljától. Szavalja Kerekes Béla VI. o. t. 4. Berzsenyi : Fohászkodás. Megzenésítette Kollwentz Bezső reáliskolai tanár. Énekli az intézet énekkara. 5. Himnusz. Az igazgató ünnepi beszédének bevezetéséből és befejezéséből a következőket közöljük : A nagy ódaköltő emlékezetének ünneplésére gyűltünk ma össze. Idehozott bennünket magyarságunk benne világló értékének az érzése, nemzeti érzésünknek tőle oly fényesen tolmácsolt heve, ünnepet szentelünk, mert büszkék vagyunk rá és benne fajunkra, mert szükségünk van rá magán- és nemzeti küzdelmeinkben, hogy erőt, kitartást, bátorítást merítsünk belőle és meghallgassuk tanítását. Mire tanít minket a nagy ódaköltő? A feltámadásban való hitre. Egyike volt ő íróinknak, azoknak az új honfoglalóknak, akik a XIX. század hajnalán újra meghódítják a magyar hazát és most már nemcsak múló testi erő és esendő fegyver, hanem az időhöz nem kötött örökérvényű ige és szellem hatalmával. A nemzeti őrlélek gyújtott tüzet lelkében és riadói hangossá tették a dunántúli berkeket. Vészharang kongása hallatszott Herder költő kongatta a magyarság lélekharangját : a magyar nemzet történeti életét bevégezte, jön a nagy megsemmisülés. Sivár jelen, reménytelen jövő és sötét magyar égbolt. És e sötét magyar égbolton mint üstökös világított Berzsenyi. A halálharang kongását, a kishitűek félelmetes jajongását túlharsogták ünnepelt költőnk harsonái, melyekkel mint elemi erővel felrázta honfitársait és hirdette a szebb jövendőt. Berzsenyi nem jósolt magáról, de amit Felsőbükki Nagy Pálról mondott, reá is vonatkozik. Igen, kitört a koporsóból és él. Él, mert költészete a nemzet históriája. Olvasgassuk és értsük meg műveit. Azt kérdezi most tőlünk is : mi a magyar most? Mint nemzeti őrlélek óv bennünket is a visszavonás tüzétől, figyelmezteti nemzetünket a lelkes és áldozatos munkára, a hűséges szolgálatra és fülünkbe zengi újra meg újra egyre hangosabban és félelmetesen : minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs. Értsük meg intelmét, olvasgassuk verseit és tanuljunk belőlük munkás hazaszeretetet. Ápolgassuk fajunk erényeit, vessük le hibáinkat és akkor eljön az a szép és boldog jövő, melynek prófétája volt Berzsenyi és amelyet mi is oly nehezen várunk. 14. Szülői értekezletek. Az első félévben egy rendkívüli és két rendes értekezletet tartottunk. A rendkívüli értekezleten a fúvószenekar érdekében Kollwentz Rezső szólott a megjelent szülőkhöz. Az elért eredmény azonban a részt nem vevő szülők nagy száma miatt kevés volt ahhoz, hogy a zenekari kiképzést biztosíthassuk az egész tanév folyamára. Az I. osztályos tanulók szüleivel tartott értekezleten dr. Kiss Miklós az osztályfőnöki órák tárgyáról tájékoztatta a szülőket. Az együttes szülői értekezleten Majoros Béla „Nevelődjünk és neveljünk" címen értekezett. 2*
