Állami főreáliskola, Debrecen, 1930

Debrecen. — Város a tenger fenekén. — I. Augusztus végén a Debrecen fölé kifeszített ég olyan napnyugta után, mint egy óriás opera színpada, amelyen az égi fővilágosító próbálja ki a fényhatásokat, valami jövő nagy játék prömicrjére. A nagy reflektor, a Nap, már lemerült a horizont alá, az ég és a föld szuffitái takarják ; de kilövellő fénvkévéi színekre bomlottan ott nyilainak át a roppant kupolán. Ennek az óriás kupolának alapszíne lágy azúr, mint az angyalok fürdője. Nyugaton horizontális fekvésű, barnával szegett aranysárga szigetfelhők sávozzák ; ezekből kelet felé orsós füstgomolyszerű, széthintett égi ködök futnak küllőzve szét ; okkersárga színekkel becsapzottak, mintha mennyei kőművesek maiteres seprője permetezte volna be új festékkel. A zeniten gyönyörű, puha, angyali vattagömbölyegek, talán ezekkel törölgetik csillagverejtéküket a szárnyas, üdvözült alakok. Alattuk széthintett, füstszínű bodor felhők, mintha a levegőn átszáguldott égi vonat kéménye hagyta volna maga után. Egészen keleten mély kékzöld az ég, mint csöndes időben a bódeni tó. Színek zápora, összekeverve, egymásba szakadva ; légies drágakövek halmaza, mely percről-percre változik, elmosódik, átárnvékolódik. Valami nagy szellem, a világegyetem ékszerésze, rakja kirakatba boltja mennyei drágaköveit. Hát a novemberi, Ossiani felhőfutások ! Délről észak felé rohannak ezek a hamuszínű fantomok, valami hősi éposz emberfölötti veteránjai; a világrendítő harcok elviharzottak s most istenek alkonyát jelenti a mélyen zúgó szél kolosszális wagneri kürtje. És tavasszal, az ég kék taván széthintett hódombszerű felhők ! Ezek az ezüst és gyémánt fehérjében szikrázó s döbbentően beszédes ködalakok ! Mennyi álom, mennyi rege, mennyi fölvillanó kép, a végtelenség keretében ! Sokszor olyan nem e világbeliek, hogy a hosszasabban rájuk bámuló lélek beléjük szédül... Csodálatos égboltja van ennek a fakó, homokszínű városnak, Debrecennek. Lenn torpad ez az ősi táborszállás a Hortobágy felől délre és keletre ereszkedő völgymélyedésben. Tenger medre volt ez valaha, az ős idők hajnalán, irtózatos víztömegek döngölték, taposták ezt a behorpadt földgyüremlést; néha-néha még tengeri csigák elmeszesült házát veti föl a mélyből a kutató Ma. A Kárpátok csúcsáig verődött, hánykolódott a később más mélyedésbe húzódott vízözön. Debrecen : a tenger fenekén épült város. Még a neve is, ez a szláv szó, ezt a mélyen fekvését jelenti ; Debrecen = debre + tin : vízmosásos mélyen fekvő hely. 1235-ben bukkan fel legelőször a neve a Váradi Regestrum-ban, egy szolgálóval kapcsolatban, akit „de villa Debrezun" (Debrecen falvából) kísértek Váradra istenítéletre. Valami rossz fát tehetett a tűzre szegény. i*