Állami főreáliskola, Debrecen, 1930

f Dr. Varga Emil. 1864—1931. Dr. Varga Emil egészségügyi tanácsos, Debrecen tb. tiszti főorvosa közel négy évtizeden át folytatott orvosi, 32 évi iskolaorvosi egészségtantanári munka után hajtotta fejét örökálomra. A lenyugvó nap büszkén tekint végig a földszinén, amelynek minderi rögét éltető melegével hatotta ál : Varga Emil nyugodt önérzettel gondolhatott vissza a tényleges szolgálatból való kilépése után mindarra a jóra, szépre, nemesre, amit önzetlensége, hivatásának magasztosságától eltelt ideális munkássága, humánus érzése, gondos közvetlensége révén földi pályáján elért. A szegények orvosa volt ő ; ajtaja mindig nyitva állott a betegek előtt : minden rendű és rangú ember megfelelő kezelést, tanácsot kapott tőle szüksége szerint ; az ifjúság egészségét pedig nemcsak az iskola falain belül, óráinak folyamán féltette, hanem azon kívül is állandóan és gondosan ellenőrizte, óvta és orvosolta minden el ismerés-várás nélkül. Tudása általánosan elismert volt s ép ez emelte őt az Országos Orvosszövetség vezetői közé, mint alelnököt. Szíve nemességét, önzetlenségét eléggé jellemzi ama tette, hogy iskolaorvos-egészségtantanári tiszteletdíját évről-évre az intézethez kötött ,,Varga Emil jutaloindíj-alapítvány" tőkéjének emelésére fordította, így akart segíteni a jutalomra érdemes szegénysorsú tanulók gondján. S ő, aki a legjobb kartárs volt, szülői háláját is igyekezett leróni az iskolával szemben, amikor fiának érettségi vizsgája után újabb fiáról elnevezett jutalomdíj alapítványt tett az intézetnél ! Ezt a nemes embert, ezt a szívjóságról híres férfit, ezt az ügybuzgó orvost, aki oly sokakat mentett meg a fájdalmat okozó kóroktól, oly fájdalmak rohanták meg, amelyeket emberi erő alig tud elviselni. Érezte egészsége romlását, tudta a ráközelgő vég közeledését, nem akart családjának nyugtalan, hosszabb-rövidebb időn át tartó szívet-lelket szaggató gondot okozni: menekülni igyekezett a földi pálya terheitől s megpihent az örök álom nyugodt karjai között, de jóságának emléke él minden időkön túl, mert jó harcot harcolt ! Június hó 7-én kísértük ki tetemeit a halottak csöndes birodalmába. Sírjánál Majoros Béla búcsúzott el a jó kartárstól és az ifjúság atyjától. Legyen síri álma csendes : nyugodjék békében. m. I>.