Állami főreáliskola, Debrecen, 1929

13 Mély meghatottsággal álljuk körül ezt a sírt, mert itt fekszik most is előttünk a koporsóban 16 rövid év minden öröme, itt fekszik a mindnyájunktól szeretett és mindnyájunktól megsiratott halott növendékünk, Bihari Sándor, intézetünk V. o. tanulója, új, szomorú példája a halandóságnak. Elmúlt az édesanya és édesapa öröme, melyet oly kedves fiókban leltek ; nem örülhetnek többé az ő jeles előhaladásának, azoknak a szép sikereknek, melyet szeretett gyermekük tanulói rövid pályáján fölmutatott ; nem örülhetnek a testvérek öccsük ölelésének, komoly és mosolyra álló arcának, okos és érett mondásainak ; az a két kar nem ölel többé, a hideg arc nem nyilik mosolyra és azokon a merev ajkakon nem röppen el többé szó. Tőlünk, tanárjaitól reáliskolánk egyik büszkeségét ragadta el a kérlelhetetlen halál, hirtelen és orozva. De a ti örömötek, a boldogult tanulótársainak öröme is elmúlt, melyet korán elhunyt társatok hű szívében, nemes BIHARI SÁNDOR gondolkozásában és feláldozó barátságában találtatok. Mintaképül állott mindig előttetek példátadó magaviseletével és ernyedellen szorgalmával. Elmúlik az öröm és helyét kínos, gyötrő fájdalom foglalta el, de véget vet ennek is az idő, vagy — a halál. Elmúlik az emlékezet; elporlad az a hideg kő vagy fa-, amelyre a megboldogult neve vésve lesz ; ámde be van írva az mélyen szívünkbe és szívetekbe is, honnét csak a halál szakíthatja ki, — de mégis elmúlik. Elenyészik a feledés, mert ott, ott a magasban találkozni fogtok újra elköltözött barátotokkal és akkor nem lesz szükség az emlékezésre, akkor elmúlik a feledés. Elmúlt a szeielei, nem halmozhatja el annak ezerféle jeleivel a szülő gyermekét, akinek boldogságáért szíve dobogott, mert az nincs többé ! Elmúlt a jó tanár urak, a mi szeretetünk és a tanulótársaké is és fájó emlékezéssé olvadt, mert hiányzik közülünk az, akit mindannyian szívünkbe zártunk, szerettünk, büszkék voltunk rá, meri érdemeket szerzett arra.