Állami főreáliskola, Debrecen, 1928

8 Szemlélete oly tiszta, oly világos, hogy a legminiatürebb képein is láthatni a fűszálak lengését s az apró rovarok szárnya rezgését. Képzetkapcsolásai pedig oly egészségesek, oly szögfejéreütők, liogv az olvasó minden képét a sikerült művészi bravúr brávójával éljenezi meg. Egyetlen példán meg lehet mutatni fantáziájának három fő jellemvonását; a hajnalról mondja : Üj rajzlapját kifeszíti az égen A hajnal, a nagy impresszionista. Ezüst ónnal szeszélyes felhőt rajzol, És álmodozva pingál enyhe-kéket S ragyogva tűzi az isteni képet Az űrbe a hold, nagy rajzszög, aranyból. Ebben a friss képben ott van még a hajdani diák, a hajdani reálista Tóth Árpád képe is, aki nagy rajztábláján gyönyörű képek mezejéül feszíti ki rajzszögével a fehér papirt. Ebből a mindennapi képzetből támad az egész kép. Már az elemei is mutatják, mennyire festői az egész. A szabatosságához szó sem fér : az égi kép minden vonalát fedi a földi minta. A fantáziája képeit alkotó képzetelemek, eredetüket tekintve, két főforrásból fakadnak : a természetből és olvasmányaiból. Amilyen kitárt szívvel áll Tóth Árpád a természettel szemben, éppolyan téphetetlen kapcsok fűzik könyvek régi impresszióihoz. Itt valahogy testvér Babits Mihálylyal. A természetszeretet debreceni örökség nála és a betegségével kapcsolatos, mint Csokonainál. Tudjuk, hogy csillagászattal is foglalkozott a mathematikán kívül ; éppen az utolsó versei emelkednek a legmagasabbra, a csillagok közt vesznek el, mint Vajda János hattyúdalai. A kozmosz, a végtelenség, amely a csillagvilágok milliárdnyi fénycsöppjein ragyog felénk, Tóth Árpád lírájában, mint az örökkévalóság nosztalgiája jelenik meg. Áz erdőn jártában, a roppant csöndben, kábult füle mintha csak hallaná a zengő örök Napot, e billió mértföldek étherén átszűrt, ájultfinom zenét, a csend beszédét, a szent csillagbeszédet. A fogcsikorgatások bolygójának, a Eöldnek, szennyes és véres átkait csak az tudja feledtetni véle, hogy parányi ember létére tudata van a végtelenségről. A nagy távolságok összekötése egy villanó képben, terek és idők roppant voltának áthidalásai (mint az Aquincumi korcsmában) : a költő átfogó látásának, rendkívül tágas szellemi horizontjának a bizonyságai; ez a határtalan szemhatár pedig a kozmosz megérzésének és megértésének az emberi hídja. Másik forrása képzeteinek a könyvek kincses bazárja. Tóth Árpád költészetére franciák és angolok is hatottak a magyar Csokonain és Arany Jánoson kívül. Maga sem tagadta, hogy Samain „az új költészet feminin édességű énekese, ez az ezüst trillájú csalogány a nagy városi házrengeteg alkonyati magányában" -— : sok gyöngédséggel és finomsággal ihlette sokszor rokon hangját. A mondatok édességét, báját tőle tanulta el ; a képek elemeinek rendkívül finom megválogatásában is Samain volt egyik útmutatója. Az ékszereknek hasonlat-elemekül való felhasználását is Samaintól és Wildetól tanulta. (Pl. Samain-kép : az emléknek elgördült arany gyűrűhöz hasonlítása.) De az angol Keats ,,a Szépség angyali tisztaságú énekese" is hatott rá, még pedig a melancholiának és életörömnek csodálatosan egyazon érzésként való elmélyítésével. Amit már előbb kiemeltem Tóth Árpádnál művészi paradoxonul, hogy a fájdalom ihlető s életörömöt sugárzó lelki betegség nála : a tüdővészben elpusztult Keatsszel testvéresíti. Francia költők hatását érezzük az olyan képekben is, mint amilyet az Éjről fest nem egyszer ; pl. az Éj őrt áll az udvaron, mint roppant néger, a mondhatatlan magasba emelve varázslámpáját, a tiszta sárga holdat. Vagy : az Éj nagy fekete lován, lobogó fehér felhőburnuszával, mint komor arab üget. Vagy : mikor úgy szúnnyad bánata, mint este