Állami főreáliskola, Debrecen, 1927

kat feltserélő Édes esti nyugalom Téged áld e tenger élő, Téged áld e kis dalom..." Az új bor, Jó a bor c. dalaiban jókedve, játszi pajzánsága tükröződik vissza, valóságos csapongó kedéllyel dalolja : Kiköltözött azoknak Az ész kabak fejekből, Kik vízbe telhetetlen Lúdnak való torokkal A bort merik gyalázni ! A bort!. . . Bölts ember oktatóját. Ha néha kótyagosan A physicába vágok, Vagy astronomizálok, Forog nekem nap és föld, Sőt a sut is megindul." Ilyenkor nyelveket tanít, rebellissé lesz, de a palatzkommandó lecsendesíti: sőt királynak érzi magát: hát ,,kár gyalázni a bort!" — Hortobágyi dal-a a pusztai szegény legény tetszetős magyaros rajza : mint szavalat kerül elő, azért pár szót inkább Ki a boldog ? c. verséről szólok, amely a falusi paraszt családi életének idyllikus rajza, egyszerű népies nyelven. ,,Boldog ki fákat ültet el Ifjú legény korában, Dézmát nem ád se taksabért, Nem korhelyes, se kényes... boldog egy legény az." — Boldog leány az, aki nem hever virága szép korában, ki sütni, varrni, főzni szer, nem módiz a ruhában. Ilyenekből lesz boldog egy pár, boldog apa és anya, mert fiaikból törvénytudó, pap, katona érlelődik s csak egy marad ,,az ősi gazdaságnál". S boldogságuk akkor lesz teljes, mikor az unokák ,,Némely'ke após czombjára ül, Némely'k alatta bújkál ; Egy lány kereng anyós körül, Egy a fején babirkál" : az ily család nyugodtan mondhatja : „Boldog aki fába Ólt kis legény korába." Van e költeményben népies naivság, kedves hang, egyszerűség és életszemlélet, bölcselet. De míg a felsorolt alkotásokban a hangulatosság fátyolán át is csak a figyelő elme ismeri fel a bölcsesség elhintett magvait, addig hivatkozhatunk oly alkotásokra is, amelyekre kétségtelenül a francia eszmék hatottak leginkább. Megérzik, kirí belőlük a bölcselkedő gondolkodás, amely felvilágosult és demokrata, de nem radikális és főleg nem zárja ki a vallásosságot. Az alpesi bölts és A bölts címüekből Fazekas aufklárista gondolatai sugárzanak ki. Amaz Voltaire iskolájának felfogását tükrözi vissza, emez a Bousseau-i gondolatok egész tömegét zúdítja felénk a szűz természet ölében kis erdei lantján éneklő Alcidon szavaiban, illetve a „vissza a természethez" jelige tendenciózus visszhangján. A persa fejedelem erősen franciaízü paradigma, mely a vallási egyenlőséget dicsőíti. Az önnön szeretetről írt komolyhangú elmélkedésében helyesen állapítja élettapasztalat alapján, hogy ...„ezer esztelent Önnön kényje czibál a keresett bajok Vad tüskéje között s kornyadoz életek A lelket tagadó barna gyanú alatt". A krumpli c. tanító költeményében hazafiúi aggódással mondja : „Nemzetem. . . egy náladnál szaporább nép Bár sikertelen is ő, magod a földből kiszorítja." íme ! mily tarka virágok díszlettek Fazekas költészetének kisded kertjében. De nem feledkezett meg városa nagyjairól sem : nem engedi, hogy néhai debretzeni főbíró Domokos Lajos nevét „Irigy feledés éjje borítsa be. „Vivát" köszönti Csokonait nevenapján, mikor Bacchus „hirdet jeles innepet" — és meghatottan emlékszik Csokonai Vitéz Mihály halálára, mert „Megtetszett kedves zengése az angyali karnak és mennyei musának lelkét ott fogta" •—. Tarkák e költemények, mint a virágok ezrei, amelyek között szíve-lelke nyugalmat és élvezetet talált. Olyanok, amelyeket a természet ölén élő ember, a költészet berkeiben időző elme, mindennapiaknak, megszokottaknak lát s melyekre félvállról odavetve mondja : szépek, szépek ! de nincs bennük semmi különös ! Olyanoknak látszanak, mintha a természet ős ereje fakasztotta volna mindnyájukat, mint a vadvirágot : de aki köztük lapozgat, aki belőlük válogat, értékeseknek találja, mint a méhek serege, amely elözönli a vadvirág telepet, mert értékes és élvezetes mézport talált kelyhükben; a költői, változatos színekkel tarkított szirmok a verssorok közé rejtett szép, jó lelket, nemes