Állami főreáliskola, Debrecen, 1925

8 kapcsolatot megtarthassa. Ez a kapcsolat azért vált kívánatossá, aktuálissá, mert Zivuska Jenő első irodalmi értékkel biró művével, a „Becsületbíró" című verses tragédiájával a Magyar Tudományos Akadémia gróf Teleki József-féle pályadíjat érdemelte ki 1899 tavaszán. A 100 aranyat azonban az Akadémia az alapító-szabta feltételek mérlegelésével előbb visszatartotta, mert a mű és a szerző nem volt ismeretlen.

1 Jókai Mór és Rákosi Jenő állásfoglalása következtében azonban mégis kiadta, amikor (eltekintve a feltételektől), a mű irodalmi értékét vette figyelembe. Rákosi Jenő igen melegen méltatta a tragédiát, mikor azt írta róla, hogy ez az ország első színpadára predesztinált alkotás, gigantikus eszméivel és gondolataival, irodalmi szépségeivel, mint a libanoni cédrus emelkedik ki a köznapi alkotások szürke cserjéi közül. A Becsületbírót 1901 szeptember 6-án adták elő a Nemzeti színházban ; majd ugyanebben az évben nyom~ tatásban is megjelent. Zivuska Jenő 1901-ben a besztercebányai erdőigazgatósághoz nyert beosztást. Itt jelent meg 1904-ben két műve : Pyrker László élete és művei és Prolegomena ad Fabulas Terentianas. Majd a besztercebányai erdőigazgatóság levéltárát rendezte a XVI. századig visszamenőleg. Az erről szóló tanulmánya a besztercebányai kir. erdőigazgatóság kiadásában 1906-ban jelent meg vaskos kötetben. Elmélkedésre hajló lelke és a tudományok iránt érzett rendkívüli nagy szeretete a tanári pálya felé irányították őt. Hat évi erdészeti szolgálata után a tanári pályára lépett. 1905-ben megszerzi a középiskolai tanári oklevelet s ugyanez év szeptemberében az ungvári kir. kath. főgimnáziumnál nyer alkalmazást, mint helyettes tanár. Itt jelenik meg ,,A megreformált akadémia" című füzete, melyben a Selmecbányái erdészeti akadémia tanítási módszerét és tanulmányi rendjét bírálja, de általános pedagógiai szempontok és elvek felvételével és alkamazásával. A következő évben ismét Besztercebányán találjuk a kir. kath. főgimnáziumnál, ahol 1918 szeptemberéig működik. Tudományos működése szempontjából besztercebányai tartózkodása volt a legtermékenyebb. Dr. Pékár Károly és dr. Olgyai Bertalan közreműködésével a „Havi Szemle" című esztetikai, tudományos és szépirodalmi folyóiratot szerkesztette, amely 3 évig élt. A besztercebányai „Madách Társaság"-ban, melynek alapító tagja volt, nagy tevékenységet fejtett ki s több filozófiai felolvasást tartott. 1910-ben és 1912-ben egyegy szemeszteren keresztül a berlini egyetemen hallgatta a filozófiát az akkori német filozófusok nagyjaitól (Richl, Cassierer, Köhler, Lásson és Kuntze) ; 1911-ben a budapesti tudományegyetemen doktori szigorlatot tett. Ugyanebben az évben jelenik meg Platón „Parmenides"-e, amelyben Tidemannal szemben, aki a Parmenidest unalmas olvasmánynak, és Kantianus Tennemannal szemben, aki Parmenidest semmi másnak nem tartotta, mint filozófiai játéknak és szofizmák csinált szövevényeinek,— az általános értékelésekkel szemben a tárgyi megoldások kísérleteit sorolja fel. 1912-ben megjelenik „A görög filozófia története Thalestől Platónig". A bírálók véleménye szerint munkának legfőbb érdeme, hogy a felmerülő filozófiai problémákról mindenütt megvan a szerzőnek a maga egyéni önálló véleménye, újszerű és a külföldi irodalmakban is egyedül álló sajátsága, hogy alapos és lelkiismeretes példát nyújt a filozófia-történet módszeres és rendszeres tárgyalására. Álláspontja positiv irányban fejlesztett kanti kriticizmusz, az erkölcstanban a tiszta etikai idealizmusz. 1 A tragédiát ugyanis már előbb a debreceni színházban előadták ,,Az élet" cimmel.