Állami főreáliskola, Debrecen, 1924
12 pedig kulturfölényünkkel győzhetjük Je és ennek fegyvereivel vívhatjuk ki jövő nagyságunk diadalát. Szomorú példáit látjuk napjainkban a tekintélytisztelet hiányának ! Ifjú óriások támadnak, akik megfelelő látókör, tapasztalat, tudás nélkül mozgatják sajátos irányban a tömeglelkeket. Hangzatos jelszavakkal lerontják a történelem és a jelen nagyjainak erkölcsi súlyát : írásaikkal megfertőzik az ítélni nem tudó naiv lelkeket, megmételyezik a jövő nemzedéket. S ez a betegség a barátság útján egyre jobban fertőz. A társadalom, a haza kiált a tekintélytisztelet korlátlan helyreállítása után : hisz' ebben van létének, erősségének egyik gyökere ! Hunyadi János, Mátyás király, II. Rákóczi Ferenc személyét a szeretet fénye övezte ; tudós Hatvani professzor, Brassay Sámuel tudása köztiszteletben állott ; Széchenyi, Deák, Andrássy stb. működése a hazafiúi szeretet fényesen ragyogó mintaképe ; Mária Teréziát szinte rajongással vette körül a nemzet ; Erzsébet királynő személye holta után is a nők bálványképe maradt. És annyi példa után mégis miért támadt fel a tekintélyek lejáratásának sátánja ? Miért ? mert a tekintélytisztelet önös, önző céloknak legtöbbször nem kedvez : a tekintélytisztelet a gyermekkorban engedelmességen, az ifjúkorban a jó környezet kiválasztásán, bizalmon, míg a férfikorban józan ítéleten és elvhűségen alapszik. S amily nehéz az erre való nevelés, ép oly romboló erővel hathat a nemzettestre, társadalomra ennek a lerontása ! A forradalmi férfiak miért dobták el a tekintélyeket ? — mert útjokat azok higgadt megfontoltsága keresztezte, mert egyéni érvényesülésük ezek tiszteletben tartása mellett lehetetlennek bizonyult. A jól felfogott családi érdek, a társadalom szilárd alapokon nyugvása, a haza felvirágoztatása kívánja, követeli tehát, hogy ifjainkat erre minden eszközzel neveljük. 4. Nem kevésbbé fontos azonban a kötelességérzet ébrentartása és fejlesztése is ! Az emberi kötelesség három irányú : kötelességeink vannak Isten, embertársaink és önmagunk irányában. Most csak az iskolai kötelességekről pár szót ! Szokássá vált a legutóbbi években, hogy a tanulók előhaladásában tapasztalható hiányok okául a lakás, fűtés, világítás, táplálkozás, drágaság és a gyermekek sokoldalú elfoglaltságát emlegetjük ; kétségtelen, hogy a szülők anyagi állapota igen különböző, a megélhetés lehetőségében óriási eltolódás van az emberek között. De akkor azt is konstatálnunk kell, hogy, ha az anyagi jólét a tanulók előhaladásának fokmérője, úgy az anyagi gondok nélkül élő szülők gyermekeinek kifogástalanoknak kellene lenniök ! S kérdezem, miért van az, hogy ezen állapotot igaz kritérium gyanánt nem szabad elfogadnunk ! Az előhaladás képét a következőleg rajzolhatjuk meg : Amelyik tanulóban a munka fontosságának érzete, a kötelesség pontos teljesítésének felemelő tudata megvan, tehát aki az iskolába járást komolyan fogja fel, annak tanulásán az áldás, az eredmény is megvan. Ellenben amelyik tanuló hódol a mai kor léhább, könnyelműbb felfogásának, akinek felületes munkája is megelégedést vált ki otthon, az nem fog küzdeni az eredményért, de ezzel a haza is csak %-os jó polgárt nyer. Mert — sajnos ! — meg kell állapítanunk, hogy a tehetős szülő sokat ad gyermekének külső megjelenésére, annak tetszetős voltára, gondja van, hogy gyermeke a társadalmi rutin iskoláját sikeresen végezze még akkor is, ha az a tanulmányok rovására megy. Az élet iskolája a fontos ; oly ismeretek elsajátítása, amelyeknek az életben hasznuk van, nem a tudomány, hangzik a mor dás ! — Már pedig ez a gondolkodás tetszelgő, külsőkre adó, felük ifjúságot, nem pedig értékes polgárt nevel. S amidőn ezzel védelnr vesszük az anyagi gondokkal küzdő szülők azon gyermekeit, ak : lességüket a leglelkiismeretesebben igyekeznek végezni s ak r
