Állami főreáliskola, Debrecen, 1922

í. Fazekas Sándor tank. kir. főigazgató. 1849-1922. 1922. aug. 17-e a magyar nemzeti közoktatásügyre, Debrecen szab. kir. város tanügyére, de különösen főreáliskolánkra nagy gyászt hozott. Intézetünknek 29 éven át volt igazgatója, Fazekas Sándor, c. tank. kir. főigazgató ekkor halt meg. Elköltözött főreáliskolánk első úttörő munkásai közé, akik Debrecen temetőiben alusszák örök álmukat. Fazekas Sándor arany betűkkel véste be nevét Debrecen város tanítás- és neveléstörténetébe. 1881-ben lépett az akkori városi reáltanoda szolgálatába mint a keresk. tanintézet rendes tanára ; de már 1882-ben a reáltanoda r. tanárává választották meg. Két év múlva átvette az intézet vezetését. Ekkor bontakozik ki Fazekas Sándor a maga nagyságában. Akadályt nem ismerő kitartással küzdött a reáltanodának főreáliskolává leendő kifejlesztéseért. Egész kötetet töltenek meg azon cikkei, melyeket ez ügyben írt. Szívós és kitartó munkásságát siker koronázta: a szerény városi reáltanoda 1891 szept. 1-én állami kezelésbe ment át s főreáliskolává fejlesztetett ki. Hogy ez igy történt, ez kizárólag Fazekas Sándor érdeme. Az ő nevéhez fűződik reáliskolánk mai elhelyezése is. Keze alól egy teljes generáció került ki, amely örök hálával és szeretettel emlékszik vissza Fazekas Sándor jóságos, atyai bánásmódjára. Mint igazgató, magát csak primusnak tekintette inter pares és igazi kartársi szeretettel ölelte kebléhez munkatársait, különösen azokat, akik ő vele együtt kezdték a pályát. Ugy a hivatalos, mint a magánérintkezésben gyöngéd és barátságos volt. Puritán jelleme, szeretetreméltó egyénisége különösen a családi életkörében nyilvánult meg a legszebben. Ennyi nemes tulajdonság^ a legfelsőbb helyen sem marad titokban; 1908-ban a király Őfelsége Fazekas Sándor igazgatót eredményes működésének elismeréseül a tank. kir. főigazgatói cimmel tüntette ki. Gyengülni érezvén erejét, 1911-ben szabadságra, 1912 ben pedig nyugalomba vonult. Ettől fogva Péterfia-utcai kúriájában boldog megelégedéssel töltötte idejét; régi iskolájáról azonban sohasem feledkezett meg: két alapítvánnyal örökítette meg nevét.