Állami főreáliskola, Debrecen, 1916
4 szerint a költő legyen művész, aki tud alkotni, szerkeszteni, aki a nyers anyagot szép formába önti, aki jelieméket rajzol, egyéneket teremt, tehát isten után a legdicsőbb dolgot végzi. A legtöbben pedig azt mondják: a kölitő legyen zenész, játsszék a legkifejezőbb zeneszerszámon, a nyelven, gyönyörködtessen a szókikal, a szák ösztangjávai', a versek ütemével, a rímek csengésével. Ám kivánjanák a költőtől még többet és még többfélét. Arany János e kívánságoknak mind megfelel; egyik-másik kívánságnak oly tökéletesen, mint bárki a magyar költészetben, sőt a világirodalomban. Arany János érzései és gondolatai igazán áthatották mindnyájunk keblét és elméjét. Mert ha költészetéből csak ennyit véstünk is magunkba: „Szegénynek drága kincs a hit, Tűnni és remélni megtanít," ha életvezetőül választjuk azt a mondását, „Földi ember kevéssel beéri, Vágyait ha kevesebbre méri," ha eszményi törekvésre sarkal bennünket ez a kijelentése: „Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl," ezzel a vallásosságnak, az életbölcseségnek, a hazaszeretetnek oly magvait ültettük lelkünkbe, amelyekért soha sem lehetünk elég hálásak a költő iránt. Arany azonban elsősorban nem az érzések és gondolatok költője, nem lírikus, hanem elbeszélő, aki mesével tart bennünket, aki érdekes hősöket rajzol, élő jellemeket alkot, szakadozott eseményekből összefüggő cselekményt szerkeszt. Hát kell-e vonzóbb mese, mint a Toldi-trilógia első része és hol találunk érdekesebb alakokat, sikerültebb jöliJamiekeit, mtiint az ő nagy eposzaiban vagy rövid balladáiban!? Nem marad-e örök ismerősünk, nem idézheitjük-e bármikor szemünk elé Toldi Miklóst, a középkori magyar ívitézit és Bencét, az ő hűséges szolgáját, a a jámbor és ingatag Budát, az erős, a világbíró Etelét, a lelkiismerettől üldözött V. Lászlót, a ibűne miatt megzavarodott Ágnes aszszonyt. — Nincs szobrász, aki ezeket plasztikusabban kifaragta volma, nincs festő, aki hívebben megrajzolta volna. III. Alig lehet eldönteni, hogy ki a jelesebb építő mester, az-e, aki kevés anyagból is teljes egészet tud alkotni, vagy az, aki