Állami főreáliskola, Debrecen, 1915

24 támadtak. Egy rejtve felállított gépfegyverrel az árkainkba behatolt ellenséget elzárta a visszavonulástól és aztán közülök 3 tisztet, 180 közembert foglyul ejtett. A rendkívül szerény, törékeny testű tart. hadnagy katonai érdemkeresztet kapott; zászlóaljparancsnokának ugyanezért vaskorona lett a jutalma. Laczkó Károly intézetünkben 1905—6-ben végzett, mérnökkari főhadnagy. A háború kezdetétől fogva a déli harctéren szolgált; az első szerb hadjáratban megsebesült, de egy-két hónap múlva folytatta szolgálatát. Résztvett az 1915. évi őszi nagy offenzívában és eltűnt. Tiszttársai elveszettnek hitték, szolgái hazahozták lovait, holmiját. Anyja, Laczkó Károly intézeti tanár özvegye, meggyászolta, mi, volt tanárai elsirattuk. 1916 januárjában Elba szigetéről sürgönyözött, hogy él és egészséges. Majd megírta édes anyjának a vele történteket. 1915 okt. 7-én hajnalban kelt át Zimonyból Belgrád felé akadályt robbantani. Véletlenül oly csónakba került, amely nemzetiségi katonával volt tele, akik rögtön megadták magukat, ö vagy 10 hű emberével befészkelte magát két töltés közzé és több mint 2 óráig állta egy egész szerb század tüzelését. Mikor 5 legjobb embere elesett, meg kellett magát adnia. A szerb százados elismerésül meghagyta kardbojtját és ez minden viszontagság közt is megmaradt nála. Lakatos Ferenc intézetünkben 1912—3-ban végzett, segédjegyző. Mint a m. k. 23. honvéd gyalogezred önkéntese kezdte szolgálatát a háború elején. Állandóan az orosz harctéren küzdött, 11 hónapig egyfolytában. Része volt a Kárpátokat védő tavaszi harcokban, majd a fölszabadító hadjáratban Uzsoktól Tarnopolig. Egymásután tüntették ki a kis, a nagy ezüst és arany vitézségi éremmel, kiérdemelt újabb nagy ezüst helyett bronzot kapott. Osztrijnál 1915 májusában fogságba esett, de míg a muszkák belemerültek a fosztogatásba, megszökött. Sikereit leginkább annak köszönhette, hogy a külömben nemzetiségi ezredben az ő szakasza magyarokból állott. 1915 dec. 11-én Frigyes főherceg hadseregfőparancsnok személyesen léptette elő soronkívül hadnaggyá. Végleg a katonai pályán marad. A kötelességteljesítésnek, a vitézi magatartásnak e fényes példáit bizonyára még sokkal szaporíthatnók, de az értesítő terjedelme és még inkább az adatok lelkiismeretes megválogatása tartózkodásra int. Hadbavonult tanítványaink, főkép az ifjabbak, a legélénkebb összeköttetést tartották fenn az iskolával: katonai szolgálatuk, hadi sorsuk nevezetesebb mozzanatairól írásban vagy szóval készségesen értesítették az igazgatót és a tanári kart. Figyelmük természetesen sohasem maradt viszonzatlanul.