Állami főreáliskola, Debrecen, 1915

gálád árulások, becstelen kémkedések dacára makacs szívóssággal, acélidegekkel álltuk a ránk kényszerített harcot. És a muszkatenger folyton áradó tömegeit visszavertük e gigászi létharcban az ősi magyar vitézi erényeknek e nehéz napokra összpontosított tömegével, s a honfi keblekben a Kárpátok szikláira vitt hatalmas erkölcsi erővel és a szellemi vezetés fölényével. S a diadalok, a részletsikerek egyre sűrűbbek lettek. A fogolytáborok, meg a Kárpátok agyagja egyre nagyobb tömegekben nyelte az ellenséget. És végre, épen ma egy éve 1500 ágyú bömbölő torkából ütött a hadiszerencse, a sorsdöntő fordulat órája. Mackensen hadai a 42-es, meg a 30V2-es nehéz ágyúk tömegével a természet nagy erőire emlékeztető, mindent szétzúzó, mindent elsöprő irammal a nyugat-galiciai Gorlicénél áttörték az orosz frontot. A kocka eldőlt. A váratlan támadás, az őrjítő ágyúzás dörgő viharától meglepett orosz sereg csak a futássá fajult gyors visszavonulásban kereshetett menedéket és a Kárpátokból is sebesen kellett visszavonnia hadait, ha azt akarta, hogy a Qorlicétől keletfelé rohanó győzelmes seregünk be ne kerítse. Ha eddig őröltük, ezután valósággal égettük, hamvasztottuk a muszka ármádiát. A gorlicei áttöréssel egyidőben a Kárpátokban levő orosz erők ellen is megkezdtük a győzelmes offenzívát és a nehéz harcok közt hátráló gőzhenger óriási veszteségek közt a Kárpátok északi lejtőjén nyögve, döcögve gurult a Visztula és Dnyeszter felé és Höfer május 8-án az egész nemzet örömérzései között jelenthette ismét: a Kárpátokban nincs ellenség. És ezzel lezáródott ennek a szörnyű világégésnek egyik legvéresebb fejezete. A Kárpátok égig ormolló, nagy, néma kőkoszorúja megtette kötelességét. Mint ezer éven át mindig, most is leghívebb szövetségesünk maradt. Szikla-hátának, erdőrengetegeket hordó járhatlan bérceinek gigantikus erejével a lét és nemiét kétségontó pillanatában odaállt szerető magyar népének oldalára és a maga szótlan és mozdulatlan testének zord erejét a hazája épségéért, nemzeti önállóságáért, verejtékes munkával felhalmozott anyagi és szellemi kincseiért küzdő magyarság vitézi erejéhez tette. így lettek a Kárpátok nemzeti fenmaradásunknak egyik hatalmas külső oka és így volt ez mindig ezer éven át. És ezt az értékes nemzetvédelmi szerepet, ne gondoljátok, hogy csak a tomboló harcok színhelyén töltötte be. Ott állott keleten és délen a havasok szédítő magasságába emelt óriás öklével kiáltón fenyegetve; és az ütésre emelt karok leomlottak, a prédára leső, villogó agyarak kihullottak.