Állami főreáliskola, Debrecen, 1913

19 igazgató vezette az intézetet, a király ő felsége 1913 szeptember 10-én kelt legfelsőbb elhatározásával kinevezte rendes igazgatóvá. Alt Henrik r. tornatanítót a minisztérium az ungvári áll. reáliskolához helyezte át, helyét pedig Jamriska Péter balassagyarmati áll. gimn. r. tornatanítóval töltötte be 1913 szeptember 1-től fogva. A tanári kar kiegészítésére alkalmazta a minisztérium Oláh Gábor okleveles tanárt, aki helyettesi minőségben 1913 október 9-én kezdte meg szolgálatát. — Nádasdi Alajos r. tanár 1914 február 23-án szabadságot kért, majd május 1-én végleges nyugalomba vonult; teendőit 1914 február 24-tői fogva fia, Nádasdi József okleveles helyettes tanár látta el. Ugyancsak állandó nyugalomba helyezte a minisztérium 1914 július 1-én kezdődő hatállyal Kovaliczky Antal r. tanárt. A hitoktatók kara egy új taggal szaporodott: Zeéeoié Abdullah-va\, aki a muszlimán vallású bosnyák tanulókat tanította. Fizetési osztályban előlépett dr. Zalai János, akit a minisztérium 1913 deonnber 1-én kezdődő érvénnyel a VIII. fiz. osztályba nevezett ki. Nádasdi Alajos és Kovaliczky Antal nyugalombavonúlásával a tanári karnak kát legrégibb tagja vált meg az intézettől. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a főigazgatóság útján mindkét tanárnak elismerő köszönetet nyilvánított hosszú és buzgó működésükért. Iskolánk, a tanári kar és tanuló ifjúság teljes mértékben csatlakozik a felsőbb helyről jött és méltán megérdemelt elismerő nyilatkozathoz. Mindkét tanár majdnem 40 évig szolgálta a magyar közoktatást és csupán intézetünket tekintve, Nádasdi Alajos több mint 34, Kovaliczky Antal pedig 23 évet töltött a debreceni reáliskola kötelékében. Mindkét tanárt példás kötelességteljesítés és lelkiismeretesség ékesítette; mindkét tanár, bár idegen anyanyelvűnek született, fentartás nélkül szentelte magát a magyar művelődés ügyének. Nádasdi Alajos különösen kitűnt a tanulók iránti gondos atyai szeretetével, továbbá azon lelkes buzgósággal, mellyel a vegytan-ásványtani szertár gyarapításán csüngött. Intézetünknek ez a gazdag és értékes gyűjteménye első sorban az ő fáradozásának és áldozó készségének köszönhető. Kovaliczky Antalnak jellemző vonása volt a szaktudományához való mély vonzódás, amely korai ifjúságától fogva elkísérte tanári pályája végéig. Az iskola hálával és köszönettel jegyzi föl e két buzgó tanár nevét a maga története lapjaira, a tanári kar pedig híven őrzi lelkében a testületi szellemben és baráti együttérzésben összeforrott kartársaknak kedves emlékét, őszinte jókívánságaink kísérik őket a méltó munkával megérdemelt nyugalomba. Igaz fájdalommal töltötte el a tanári kart egy már nyugalomba vonúlt kartársunknak, Jaszencsák Sándornak halála híre. Az elhunytról, aki 1914 január 16-án Kispesten végezte be az 2*