Állami főreáliskola, Debrecen, 1913

8 Suszták István VIII. o. t., az önképzőkör jegyzője. 10. Szózat, énekli a közönség. Még egy pillantást vetettünk az omladozó falaikra s aztán lefelé mentünk. Petőfi és Júlia emléke velünk jött és minden fánál, minden bokornál megújhodott. Talán a legmélyebben hatott ránk a régi tónak ma már kiszáradt ágya, amelynek partján írta Petőfi egyik legszebb szerelmi költeményét: Te vagy, te vagy, barna kis lány... E helyet is táblával jelölte meg a kegyeletes utókor. Utunk innen egyenesen a község középpontjába vezetett, egy csinos kis vendéglőbe. Az erdődi intelligencia társaságában költöttük el magyaros, jó ebédünket. A községi elöljáróság vendégszeretete itt is szépen megnyilatkozott: jó hűsitő itallal kínálta meg ifjúságunkat és a tanári kart. Az idő már 3 órára járt, mikor összeszedtük cók-mókjainkat és a község egy másik nevezetességének megtekintésére indultunk. Az 1482-ben épült, de ujabban renovált csinos gót stílű templom ma a katholikusoké; a XVI. században (1545 és 1555) azonban még a protestánsok tartották itt első zsinatjaikat: a hires erdődi zsinatokat. Innen aztán egyenesen a vasúti állomáshoz mentünk. Visszafelé már a rövidebb útvonalon is volt csatlakozásunk. A vonatunk 5 órakor indult Károlyi-Erdőd állomásról. Indulás előtt néhány perccel búcsút vettünk a velünk mindvégig kitartó, kedves és vendégszerető házigazdánktól dr. Jékey Istvántól. Ifjúságunk sizívből jövő háromszoros éljennel fejezte ki köszönetét a sok szívességért, mellyel kirándulásunk jó sikere érdekében minden alkalommal kezünkre járt. Jóleső kötelességet teljesítek, amikor ez alkalommal itt is köszönetet mondok ifjuságunk és a tanári kar nevében neki, valamint egész Erdőd község közönségének a szíves, magyaros vendégszeretetért. Hálásak vagyunk irántuk egy feledhetetlen nap kitörülhetetlen emlékeiért. Aztán újra a lassú döcögés következett. A keskeny vágányú vonat 1 óra alatt teszi meg a 19 kilométernyi utat Gilvácsig; innen másfél órai várakozás után a budapest-körösmezei vonalon tettük meg utunk hátralevő részét otthonunkig, Debrecenig. A testi fáradtság és a nap emlékei az álom nyugodalmas szárnyait teregették szemeinkre. Minden sarokban egy-egy tanulónk szundikált. Végre egy hosszan elnyújtott síphang jelezte, hogy Debrecenben vagyunk. Még néhány perc és otthoni megszokott fekvőhelyünkön pár pillanat alatt újra átéljük egy impressziókban gazdag nap emlékeit és aztán az emlékezésnek is vége szakad — elalszunk. Dr. Vág Sándor. 2. Kirándulás a Halápra. Május 1-én szépen sikerűit kirándulást rendezett iskolánk a Halápra. Az ébredő természet, a zöl-