Állami főreáliskola, Debrecen, 1912

5 getést sohasem szerette, néha még ott sem, ahol az iskola érdeke, vagy állásának dísze megkívánta volna. Fazekas Sándor ezen természetének köszönheti, hogy a tanári kar kebelében oly őszinte kartársi és szíves baráti viszony fejlődött ki, amely az iskolai munkával járó kellemetlenségeket hamar elfelejtette velünk. A más helyről jött tanár hamar otthonosan érezhette magát körünkben. Nagyban hozzájárultak ennek a baráti kapocsnak a kifejlődéséhez és megerősítéséhez a Fazekas Sándor vendégszerető lakásán (és régebben a tanároknál is) szokásos összejövetelek, melyek — főleg a régebbi években — sokszor igen kellemes órákra egyesítették a kartársakat és ezek családtagjait, amikor is a ház szeretetreméltó úrnője páratlan szívességével és derült kedélyével a legjobb hangulatban tartotta együtt a társaságot. Azt azonban mindig sajnáltuk és sajnálták ők is, hogy a családi szeretet melegét ők ketten csak egymásra áraszthatták, gyermekekkel nem oszthatták meg. Mint tanárt, Fazekas Sándort az ifjúság iránti odaadó szeretete és a saját szaktudományában való az az aprólékos gondosság jellemezte, amellyel a feldolgozandó anyag minden részletét szerette volna az érdeklődőbb növendékekkel megértetni, de ha kellett, a főbb dolgokkal is beérte. Az eredmény elbírálásában sohasem feledte, hogy nemcsak szigorú bíró a tanár, hanem szerető atya is egyúttal, aki nemcsak a hibát nézi, hanem annak magyarázatát is keresi, amiből elnézőbb megítélés és a javulásban való reménykedés származik. Az ifjúságot szerető jó szívéből folyt az is, hogy ahol atyai jó tanáccsal vagy még inkább anyagi támogatással kellett valakinek az előhaiadását megkönnyíteni, ott Fazekas Sándor mindig kész volt áldozni. Akárhányszor nem volt szíve — a szigorú szabályzat értelmében — egyeseket tandíjhátralék miatt az iskolából kitiltani; halasztást engedett és ha az illető a végén mégsem tudott fizetni — minthogy az állampénztár az ilyen kérdéseket nem a könyörületesség szempontjából ítéli meg — bizony sokszor ő maga fizette meg a tandíjat. Hivatali működésének utolsó éveiben makacs gégebaj fejlődött Fazekas Sándornál s e miatt a tanítás alól felmentést is kapott. De állandó javulást ez sem tudott szerezni, úgy, hogy a múlt iskolai év végén nyugalomba vonult. A híven teljesített kötelesség tudata tartotta ébren a működésben levő férfiú munkaerejét; a nagy szeretettel ápolt intézmény folytonos virágzása töltse el szívét örömmel a nyúgalomnak szánt évek minél hosszabb sorában. H. R.