Állami főreáliskola, Debrecen, 1912

25 főzik meg a burgonyát, hogyan csiráztatják az árpát, melynek sikérje a csírázás folyama alatt átalakul édesztővé (diasztáz); ez 80° C. hőmérsékletnél a burgonyapép keményitőjét cukorrá változtatja. Láttuk az élesztő készítését, melynek segítségével a cukros folyadékot nagy kádakban szeszes erjedésbe hozzák s végül a szeszlepárló készüléket, a szeszmérő órával. Van a gyártelepen olajsajtó is, mely a homokban jól tenyésző napraforgót értékesíti. Az intézet vegyészének és Nádasdi tanár úrnak bő és szakszerű magyarázatai megértették az ifjúsággal a komplikált folyamatot, és azzal a jóleső tudattal távoztunk, hogy megismertünk egy modern berendezésű, jól felszerelt gyárat, mely az egész vidék népének valóságos jóltevője. Örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy itt is köszönetet mondjunk Mandel Dezső igazgató úrnak szíves vendéglátásáért és kalauzolásáért. Innen a szépen fejlődő városon keresztül a minorita rendházba és templomba mentünk. A XV. sz. második felében épült és már nagyon megrongálódott gót templom külseje szomorú képet nyújt. Némi vigasztalást ad a belső díszítés, a későbbi korban belekerült gyönyörű barokk-rokokó oltárok. Majd az ódon vastagfalú rendházat és a benne elhelyezett gimnázium két osztályát tekintettük meg. Az igen érdekes, súlyos boltívű ebédlőben nagy meglepetés várt ránk: bőséges ebéddel vendégelte meg a rendfőnök úr az egész ifjúságot és a tanári kart. Ebéd után játék és pihenés. 3 órakor az előbbivel egy korban keletkezett, szintén gót stílű, de jobb karban levő Báthoryak templomának megtekintésére mentünk. A ma már református templomnak fehérre meszelt puritán belsejétől szinte elüt egy rég letűnt gazdagabb kornak emléke: a gyönyörűen tagozott csillagos boltozat, melyet a millenniumkor restauráltak. A régi díszből maradt még a régi főoltár helyén két renaissance-faragású szarkofág, melyek valamikor az alapító két Báthory nyugvóhelyei voltak, továbbá a falaknál két oldalt elhelyezett régi stallumszékek, melyeknek gyönyörű faragása és berakott díszei valószínűleg Mátyás korabeli olasz mesterektől származnak. A templomból újra a minoriták rendházába mentünk, hol a hátralevő egy órai időt füleslabdajátékkal töltöttük el. Végül háromszoros éljennel köszönte meg ifjúságunk a minorita rendház aranykedélyü főnökének vendégszeretetét s 6 órakor vonatra ültünk. A 3 órai döcögés alatt, míg Debreczenbe értünk, volt időnk, hogy lelkünkben újra és újra átéljük és átélvezzük a tanulságos és szórakoztató nap feledhetetlen emlékeit. 2. Kirándulás a Hortobágyra. A szóbeli érettségi vizsgálat ideje alatt június 2-án az intézet 92 növendéke 6 tanár kíséretében kirándult a délibábos Hortobágyra, hogy különleges természeti szépségeiben gyönyörködjék, tanulmányozza a Hortobágyon élő csikósok, bojtárok és juhászok életmódját és megtekintse a város és a magánosok méneseit, gulyáit és nyájait, de a legnagyobb vonzóerő mégis csak a költők által megénekelt, a képzeletet gyönyörködtető, csalóka délibáb volt. A kirándulás minden tekintetben elérte célját, de az idő is kedvezett neki. Reggeli 5 óra 32 perckor az egész csapat fölszállt a Hortobágyra induló vohatra; megérkezés után rövid pihenőt tartottunk, amikor előkerültek az elemózsiás tarisznyák. Első útunk a Hortobágy folyóhoz vezetett, ahol