Állami főreáliskola, Debrecen, 1910

21 számban megjelent tiszadobi intelligencia és uradalmi tisztikar előtt Madai Pál tanár méltatta gróf Andrássy Gyulának, a második felelős magyar miniszterelnöknek és külügyminiszternek hazafiúi érdemeit és történeti nagyságát. Utána Markovits Lajos VIII. o. és Markovits Sándor VI. o. tanulók szavaltak alkalmi költeményeket. Majd az 1849. október 6-iki eseményekről szép, az ifjúság szívéhez szóló felolvasást tartott Sziklai Ernő VIII. o. tanuló. Az Andrássy-emlék megkoszorúzása után a körülbelől tíz percnyi távolságra levő Széchenyi-emlékhez indultunk. A nemzet hősei és vértanúi iránt táplált hála és kegyelet érzelmei még élénken rezgettek szívünkben, amikor gróf Széchenyi Istvánnak a Tiszaszabályozás megkezdésének helyén emelt emlékoszlopához értünk, ahol dr. Kardos Albert méltatta a „legnagyobb magyar" honfiúi nagyságát, ismertette korszakalkotó törekvéseit és alkotásait. Szívben, lélekben nemesedve, a hazaszeretet szent érzelmeitől eltelve érkezett ifjúságunk az Andrássy-uradalom szőlészetének árnyas gyümölcsösében terített asztalhoz, ahol gróf Andrássy Gyula v. b. t. t. úr vendégszeretetéből pompás tiszai halpaprikás élvezése mellett pihente ki a délelőtt fáradalmait. Tanulságos és kellemes tiszaparti séta, a tanuló ifjúság játéka és szórakozása fejezte be a minden tekintetben sikerült kirándulást. Az elhangzott beszédek közül itt közöljük Madai Pál tanárnak az Andrássy-emlékoszlopnál mondott beszédét. „Kedves Tanuló Ifjúság ! Elérkeztünk kirándulásunk egyik legfőbb céljához. íme előttünk áll magyar nemzeti történelmünk egyik legnagyobb alakjának, gróf Andrássy Gyulának dicsőségét, államférfiúi és emberi nagyságát itt az Alföld rónáján is hirdető emlékoszlopa, az u. n. urkomi emlék. A múlt hó 5-én múlt egy éve, mióta ez oszlop ünnepélyesen felavatva áll és hirdetője annak, hogy gróf Andrássy Gyula, mint a dobi, majd Alsószabolcsi Tiszaszabályozó Társulat első, élete végén pedig másodízben elnöke, nemzeti fejlődésünket magasztosan felfogó lelke buzgalmával a Tiszaszabályozás ügyét felkarolta, évtizedek lankadatlan küzdelmével diadalra vitte és ezáltal mintegy 40 millió hold földet mentett meg a Tisza romboló hullámaitól s engedett át a nemzeti gazdagodást, nemzeti fejlődést eredményező kulturának. A hajdan Debreczenig, Újvárosig elnyúló árterület ma már vígan arató népe ezért a nagy műért méltán rejti hálásan szívébe Széchenyi nagy tanítványának emlékét. De a múlt év őszén már valóban elérkezett az ideje annak, hogy necsak az árterület érdekeltsége áldja, magasztalja őt, hanem az egész magyar nemzet lerój ja háláját azon férfiú iránt, aki, amidőn 1845-ben a nagy Széchenyi szavára 22 esztendős ifjú lelkével a Tiszaszabályozás ügyének lázas tevékenységű munkása lett, nemcsak